Rock-gitár

Sziasztok! Ezen az oldalon a gitárokról olvashattok! Érdemes végignézni a menüpontokat!!Nem bánjátok meg!!!

Az elektromos gitár részei

Electric guitar parts.jpg
  1. Fej
  2. Felső nyereg
  3. Hangolókulcsok
  4. Érintők (bundok)
  5. Húrvezetők
  6. Berakások
  7. Nyak és fogólap
  8. Nyakrögzítés
  9. Test
  10. Hangszedők
  11. Szabályzók
  12. Húrláb vagy híd
  13. Koptatólap

[szerkesztés] Fej

3+3-as döntött fej
6+0-s egyenes fej

A gitár feje a felső nyereg utáni rész, ahol a húrok felcsavarodnak a hangolókulcsokra. Több fejforma is létezik – lehet szimmetrikus, vagy aszimmetrikus – ezen általában a hangolókulcsok elrendezését értjük. A leggyakorib elrendezések a 3+3-as, amikor oldalanként 3-3 hangolókulcs található (például Gibson Les Paul), vagy a 6+0, ahol minden kulcs egy oldalra kerül (például Fender Telecaster, Stratocaster modellek). A fej a nyak síkjához képest lehet egyenes, vagy döntött. Egyenes fej esetében általában szükség van húrvezető alkalmazására, hogy a húrok egyenletes nyomást fejtsenek ki a felső nyeregre. A húrvezetők szükségtelenné válhatnak a különböző hosszúságú ún. staggered hangolókulcsok alkalmazásával. Másik előnye a húrtartók megszűnésének, hogy a tremolóhasználat során a hangstabilitás jelentősen megnő. A fej megdöntésével ez a probléma kiküszöbölhető, ezen kívül könnyebbé válik a nyakmerevítő pálcán történő állítás is, abban az esetben, ha az állító csavar a nyak tetején található.A nyakmerevítő pálca beállításához a következő szabály alkalmazható: a behangolt gitáron az E6-os húrt az első és a tizenötödik érintőnél lefogjuk. Az ötödik - hetedik érintőnél a húr és a bund között nem lehet a távolság több mint 1 mm! Ha a távolság nagyobb,, akkor a merevítő pálcán egy negyedfordulatot állítunk (feszítünk), míg ha a húrok túl közel vannak, akkor a pálcán lazítunk. 24 óra elteltével megvizsgáljuk az eredményt, és annak megfelelően járunk el a továbbiakban. A fejnél történő állítás egyszerű. míg a test felőli pálcaállítás esetében (legrosszabb esetben) le lell venni a nyakat

[szerkesztés] Felső nyereg

A felső nyereg a gitárnyak és a fej találkozásánál található. Elhelyezése – a húrlábbal egyetemben – a gitár skálahosszúságát (menzúra) határozza meg. Feladata, hogy stabilan egyenlő távolságra tartsa egymástól a húrokat, illetve hatással van a húrok és a fogólap távolságára is.

A nyereg anyaga sokféle lehet, és hangzás szempontjából főleg az üres húrok tónusára van hatással. A tartósság és merevség érdekében általában valamilyen kemény anyagból készülnek. Egy időben népszerű volt a csont, mely bár inkonzisztens (a húrok, vagy az egyes hangok másképp szólalhatnak meg rajta), mégis különleges rezonanciával gazdagítják a hangszer megszólalását. Fényes hangja miatt, sokat használatos anyag volt még a réz, de túlságosan igénybevette a húrokat, és idővel hajlamos volt elgörbülni. Napjainkban főleg grafitot, vagy valamilyen szintetikus anyagot használnak, melyek csökkentik a nyereg és a húrok közötti súrlódást, mégis erősek. Vannak speciális mechanikai megoldások is, például csapágyas, vagy görgős nyergek.

Léteznek úgynevezett kompenzált nyergek (Buzz Feiten System, Earvana), melyek lehetővé teszik az alapakkordok tiszta intonációját is. Pl ha a G Dúr tisztán szól, akkor az E Dúr vagy a C Dúr hamis! Ennek a kiküszöbölésére használatosak az f.n. kompenzált nyergek.

Érintő nélküli gitárokon, basszusgitárokon a nyereg anyaga általában megegyezik a fogólap anyagával a hangzásbeli különbségek elkerülése végett, míg az érintős basszusgitárok esetében ú.n. nullbundot alkalmazhatnak, ebben az esetben a nyeregnek csak a húrok egymás közti távolságának megtartásában van szerepe A nyergek közé sorolhatjuk a satus nyergeket, melyekbe a húrokat egy mechanizmus segítségével beszorítjuk, így az intenzív vibrato / tremolo használat során a gitár nem hangolódik el. Hátránya: a hangolás csak szerszámmal lehetséges, bár egyes alkatrészgyártók már olyan csavarokat hoznak forgalomba, melyek meghúzásához csak egy pénzdarabra van szükség!

[szerkesztés] Hangolókulcsok

Egy Jackson Randy Rhoads zárt hangolókulcsai

A hangolókulcsok a fej oldalán található kis alkatrészek, melyekkel a húrok feltekerése után változtathatjuk azok feszességét, ezáltal a hangmagasságot. A vonós hangszereknél, népi hangszereknél megszokott egyszerű megoldástól eltérően ezek fogaskerék-áttétellel megvalósított úgynevezett húrgépek. Elrendezésüktől függően rendelkezhetnek segédhúrvezetővel, mely a húrok irányának állításával csökkenti a felső nyeregre gyakorolt nyomást.

Az egy oldalra felszerelt Hangolókulcsok esetében (Fender tipusú gitároknál, ahol a fej nincs megdöntve) a nyereg mögötti nagy húrhosszúságból adódó, a nyeregre gyakorolt túlságosan kis húrnyomás kiküszöbölésére, húrvezetők felszerelésére lehet szükség. Használatuk a különböző szárhosszúságú ú.n staggered kulcsok (pl. Sperzel) kiküszöbölhető. Lehet kapni speciális, különböző vastagságú alátéteket is, a hangolókulcsok szárhosszának beállítására.

Bár igen egyszerű mechanikai alkatrészről van szó, mégis több fajtája elterjedt:

  • Nyitott (A forgó alkatrészek szabadon vannak. Megkönnyíti a tisztítást, viszont ezzel együtt könnyebben koszolódik.)
  • Fedett (A kulcs mechanikáját egy eltávolítható házba építik be.)
  • Zárt (A mechanikát egy el nem távolítható ház védi, amely a mechanikai súrlódást csökkentő kenőanyagot tartalmaz. Az elektromos gitárok többsége ilyennel készül.)
  • Húrrögzítős (locking keys) A húrt a kulcs szárán lévő lyukba dugjuk, majd valamilyen mechanizmus (golyós, csavaros) segítségével rögzítjük. Egy fél fordulat után a húr be van hangolva! Különböző szárhosszúságú kulcsok esetében a húrvezetők, de még a satus nyereg is elhagyható! (Egyenes húrvezetés alkalmazásánál)
  • Satus (A húrokat satus rendszerrel rögzítik, így nincs szükség azok felcsévélésére. Ilyen megoldásnál a húrcsere nem egyszerű művelet, de a hangolás sokkal stabilabb és külön húrvezetőre sincs feltétlenül szükség.)

[szerkesztés] Érintők

Fretboard parallelogram.jpg

Az érintők (vagy bundok) a fogólapba ékelt kis fém pálcikák. Amikor a gitáron lefogunk egy hangot, a rezgő húr a húrláb és a lefogott érintő közötti szakasza fogja a hangot produkálni. Mivel a frekvencia, azaz a hangmagasság fordítottan arányos a rezgő húr hosszával, a nyakon lefelé haladva egyre magasabb hangokat kapunk.

A játszhatóság szempontjából fontos az érintők mérete is. Ezek lehetnek:

  • keskeny (small)
  • közepes (medium)
  • vastag (jumbo)

A keskeny bundok előnye, hogy a húrok fogólapra való nyomására nem kell különösebben ügyelni, mert a húrok a fogólapon fekszenek.

A Jumbó érintők kedveznek a modern játéktechnikáknak mint pl tapping, hammer on, pull of, legato, mivel játék közben az ujjak nem érintik a fogólapot. A jumbo bundoknál az előbb említett előny ugynakkor hátrányt is jelenthet, mivel a húrok túl erős lenyomása intonációs problémát okozhat. Ide sorolhatjuk a kivájt (scalloped) fogólapot, mely a játék során szinte egy szitár szerű érzést okoz. Legismertebb felhasználók: Ritchie Blackmore, Yngwie J. Malmsteen, Uli Jon Roth, Axel Rudi Pell. Hátrány: a túl vékony húrok, ill. a túl erős szorítás intonációs problémákhoz vezethet

A leggyakrabban használt anyag a nikkelezüst, azaz réz és nikkel ötvözete. Ennél keményebb fémeket is szoktak használni például rozsdamentes acélt, melyeknek előnye a tartósság, de a beültetés művelete jóval nehezebb, és anyaguk keménységénél fogva a húrokat is jobban koptatják.

[szerkesztés] Húrvezetők

A húrvezetők apró fémalkatrészek a gitár fejébe ékelve. Feladatuk, hogy a felső nyereg és a hangolókulcsok között „irányítsák” a húrokat. Használatukra főleg az egyenes, hangolókulcs-elrendezésű fejeken van szükség, mert ezeknél a típusoknál a húrok a nyereg mögötti különböző hosszúságuknál fogva (minél hosszabb, annál kevesebb) egyre kevesebb nyomást gyakorolnak a felső nyeregre. Lsd. Hangolókulcsok

[szerkesztés] Berakások

Egyedi berakás

A gitár fogólapján történő tájékozódás megkönnyítése végett az érintők közé kis gyöngyházberakásokat szokás tenni. Hogy ezek milyen alakúak, színűek, milyen egyéb tulajdonságokkal rendelkeznek, az általában egy-egy márkára jellemző. A Fender Telecaster és Stratocaster modellek óta a kerek berakások terjedtek el leginkább, de például a Gibson hangszerein hagyományosan valamilyen szögletes alakzat figyelhető meg. (Lásd: kép az érintőknél). Bizonyos gyártók (ez főleg az egyedi készítésű gitárokra jellemző) nem egyszerű geometriai alakzatot használnak, hanem valamilyen egyedi figurát. Jó példa erre Steve Vai gitárvirtuóz saját nevével fémjelzett Ibanez JEM gitárja,[7] ahol a berakások helyén virágminta (tree of life) található. A Jackson gitárokon a cápafogra emlékeztető berakás védjegyül is szolgál.

A berakások általánosan a harmadik, ötödik, hetedik, kilencedik, tizenkettedik (itt általában dupla a jelölés), tizenötödik, és innen felfelé két pozíciónként helyezkednek el.

[szerkesztés] Nyak és fogólap

Ibanez440rs2.jpg

A gitárnyakak általában kemény vagy középkemény fából készülnek, például a Fender-nyakak hagyományosan jávor-, a Gibson-nyakak többsége mahagónifából, olyan anyagokból, amelyek nem hajlamosak a méret- és alakváltozásra. Kialakításuknál legfontosabb szempont a hangok kényelmes lefoghatósága, a játszó kéz stabil fekvése. A nyakaknál általában három különböző formát különböztetünk meg: A hagyományos C-profilú nyak a fogólap széleitől ívesen kerekedik. A D-profil vastagabb, de a C-hez hasonlóan egyenletes görbülettel rendelkezik. A V-profil középen elkeskenyedő formára utal. A vastagabb nyakaknak többnyire jobb a hangkitartása, de hosszú távon fárasztó lehet rajta a játék – bár ez egyénfüggő.

A fogólapnak két fontos tulajdonsága van: a görbülete – vagy rádiusza – és a használt faanyag. A nagyobb görbület főleg az akkordjátékhoz való, hiszen jobban illeszkedik a gitáros természetes kéztartásához, így az akkordfogások – ahol egyszerre több ujjat is használunk – kényelmesebbek mint az egyenes fogólapok esetében. A laposabb érintőlap dallamjátékhoz, hajlításokhoz előnyös. Bizonyos gitároknál a fogólap rádiusza változik: A nyeregtől a magasabb fekvések irányába a nyak ellaposodik. Anyaga a legkeményebb fák közül kerül ki, ébenfa vagy paliszander (rózsafa), egyéb esetekben különlegesen vastag, kemény lakkréteg védi a húrok koptató hatásától.

[szerkesztés] Nyakrögzítés

Csavarozott „bolt-on” nyak

Alapvetően három módszer létezik a gitár nyakának a testhez történő rögzítésére.

[szerkesztés] Testen átmenő nyak

A nyak faanyaga végighúzódik a gitár tömör testén, így a húrok mindkét vége ugyanahhoz a fához van rögzítve. Rendkívül stabil és tartós megoldás, ezen felül lehetőséget biztosít mély bevágások létrehozására. Az ilyen gitárok hangkitartása hosszú, rendkívül jó mély- és magasátvitellel rendelkeznek. A módszer hátránya, hogy a nyak eltávolítása nem lehetséges, így a karbantartás rendkívül nehézkes.

[szerkesztés] Csavarozott nyak

Ez a rögzítési mód mondható hagyományosnak az elektromos gitárok esetében, hiszen már az első modellek – a Fender Broadcaster vagy Telecaster – is ilyen megoldással készültek. A módszernek számos előnye van, például olcsó gyártás, egyszerű karbantartás. Hátránya, hogy a rögzítési ponton stabilitási szempontból vastagabb a nyak, így megnehezíti a magas fekvésekhez történő hozzáférést. Ezenkívül az ilyen nyakak mély- és magasátvitele is gyengébb, mint a testen átmenő nyaké.

[szerkesztés] Ragasztott nyak

A csavarozás mellett a másik gyakran használt rögzítési módszer, mikor a gitártestbe marnak egy mélyedést, melybe milliméteres pontossággal illeszkedik a nyak vége. A két elemet ezután tartósan összeragasztják. A nyak szegmense általában a felső hangszedőig ér be. A módszer stabil nyakat eredményez, mely a testen átmenő megoldáshoz hasonlóan jó hangkitartást eredményez, és az illesztés jó kialakítása esetén a magas fekvésekhez is jó hozzáférést biztosít, viszont a karbantartás itt sem egy egyszerű feladat.

[szerkesztés] Gitártest

Árnyalatos Les Paul-gitár

A gitártest alapvető fontosságú a hangszer hangszínének kialakításában, a gitár játszahatóságában és egyáltalán a megjelenésben – ami egy elektromos gitárnál nem utolsó szempont. A testen az akusztikus gitárokkal ellentétben (bár időnként azokon is előfordul) bevágások könnyítik meg a magasabb fekvésekhez történő hozzáférést. Kényelmi szempontból fontosak még a testkontúrok, melyek használatával a hangszer idomul a gitáros testéhez.

[szerkesztés] Használt faanyagok

Minden gitártestül szolgáló fadarab egyedi. Fajtánként is különböznek, de az egyes fajokon belül is egyedi erezettel találkozhatunk. Az egyes fajták hangzásbeli tulajdonságai között komoly különbségek fedezhetők fel. A nehezebb (tömörebb) fáknak jobb a hangkitartásuk, fényesebb, tisztább hangzást adnak a hangszernek.

Leggyakrabban használt fafajták:

[szerkesztés] Felületkezelés

A gitár megjelenésében fontos még a használt fa felületkezelése is.

  • Tömör: Átlátszatlan (azaz nem látszik a fa erezete), egyszínű felületkezelés.Az ilyen tipusu felületkezelésnél láthatunk különbönző grafikus felületkezelést, is.
  • Áttetsző: Valamilyen színezéssel ellátták ugyan a fát, az eredeti erezet mégis kirajzolódik. Főleg a határozottabb erezetű fák esetén érdemes használni.
  • Árnyalatos: A színezőanyag beivódása során a fa erezetétől függően változik. Az ilyen színezési módszer szinte három dimenziós hatást ad a gitártestnek.Használnak még többlépcsős pácolást is, amikor egy sötét pácot visznek fel a gitártestre, majd száradás után csiszolják és szinezik a fát a három dimenziós hatás megerősítésére
  • Sunburst: A szín átmenetes, halványan indul a gitár közepénél és kifelé egyre sötétedik. Lehet átlátszatlan (pl. égerfa esetében) vagy átlátszó

A fa rezonanciáját a legkevésbé befolyásolja az olajjal ill. a viasszal való kezelés. Hátránya, hogy a fa védelme csak minimális. A vékony nitrocellulóz lakkal való kezelés jó védelmet biztosít, csak a nitro lakk egy idő után reped. Ezért fordulhat elő, hogy régi, nitro lakkal kezelt gitárokon hajszálrepedések láthatóak. A nitrolakk ezen tulajdonságát hasznosítják a mesterséges öregítésnél (aged guitars), amikor is fagyasztó spray-jel lefújják a nitro lakkal kezelt felületet. Ennek hatására megjelennek a tipikus hajszálrepedések, melyek egy régi felületkezelés látszatát keltik. A vastagabb poliészter lakkok, ill. a polimer lakkok nagyon magas védelmet biztosítanak, de a faanyag rezonanciáját is gátolják

[szerkesztés] Hangszedők

Kéttekercses „humbucker” hangszedő egy Les Paul gitáron

A hangszedő – vagy pick-up – egy elektromágneses eszköz, mely a húrok mechanikus rezgését felerősíthető elektromos jellé alakítja át. A hangzást rengeteg tényező befolyásolja, de legfontosabbak a mágnesmag erőssége és formája, illetve a tekercselés menetszáma és a vezeték vastagsága. A hangszedőknek alapvetően két fajtáját különböztetjük meg:

[szerkesztés] Egytekercses (single-coil) hangszedők

Aránylag egyszerű felépítésű eszközök: Egy mágnest egy tekercspalást vesz körül. Ilyen hangszedő található általában a standard-modelleken, de sok neves hangszer például a Fender Stratocaster is magáénak mondhatja ezt a megvalósítást. Az egytekercses hangszedők általában csilingelőbb hanggal rendelkeznek. Hátrányuk, hogy kimeneti jelszintjuk aránylag alacsony, könnyen hajlandóak a gerjedésre és zajosabbak a humbuckernél.

[szerkesztés] Ikertekercses (humbucker) hangszedők

Ezek a hangszedők az alapzaj és gerjedés kiküszöbölése végett már két tekercset és mágnesmagot tartalmaznak. Kimeneti jelszintjük erősebb, mint az egytekercses verzióké, hangjuk simább, mélyebb tónusú. Mivel két külön tekercsből állnak, bizonyos gitárokon egy kapcsoló segítségével lehetőség van az egyik tekercs rövidre zárásával single-coil-hangzás létrehozására, illetve a tekercsek soros, illetve párhuzamos kapcsolására is. Ez a kapcsoló bármelyik humbucker hangszedős gitárba beépíthető (2x3 pol On/On/On). Léteznek klasszikus méretű humbucker, valamint single coil méretű humbucker hangszedők. Még egy harmadik méretű ikertekercses hangszedőt is meg kell említeni: a mini humbuckert. A mini humbucker felépítése megegyezik a normál méretű humbuckerrel, azzal a különbséggel, hogy a mini humbucker a P90-es hangszedő maratába további famunkálatok nélkül beleillik! A mérete, és az un. mágneses ablak keskenysége miatt a hangja "világosabb" mint a felnőtt humbuckeré. Az egytekercses méretű humbucker hangszedők három típusát ismerjük:

  • Az egymás melletti tekercselésű humbuckert (S.D. Hot Rail, ill. Junior)
  • Egymás feletti tekercselésű (Stacked, DiMarzio HS3) humbuckerek

A stacked tekercselésű hangszedők jobban visszaadják az egytekercses, klasszikus (vintage) hangszedők hangját, a befogott zajok nélkül.

  • Egy single coil házban az első három húr alatti és a második három húr alatti mágnesek ellenpolaritással, ill. külön tekerccsel rendelkeznek. (Preci basszus pick up, csak egy házban single coil méretben).

[szerkesztés] Szabályzók

Az elektromos gitárok elektronikáját a hangszeren általában három szempont szerint állíthatjuk.

  • Az első és legalapvetőbb a hangszer hangereje. Erre szinte minden esetben egy tekerős potméter ad lehetőséget, mely egy változtatható ellenállást szabályoz, ezen keresztül van hatással a hangszedők és a gitár kimenete közötti jelszintre.
  • A hangszínszabályzók egy kondenzátoron keresztül képesek az elektromos jelből kiszűrni a magas frekvenciákat, ezáltal hatást gyakorolni a kimeneti hangszínre. A hangszínszabályzók száma gitártípusonként változó, bizonyos hangszereken csak egy van, másokon minden hangszedő külön szabályzót kap. Hozzá kell tenni, hogy bármiféle potméter a hangszedő és a kimenet között változtat a gitár hangján is.
  • A hangszedőváltó (pick-up switch) egy kapcsoló, mellyel a gitáros kiválaszthatja melyik hangszedő jelét szeretné a kimenetre továbbítani. Az egyes hangszedők kiválasztása mellett, gyakran lehetőség van az egymás melletti hangszedők jeleinek keverésére, vagy akár a kéttekercses hangszedők megfelezésére is.

Néhány gitárnál egyes potméterek kihúzása/betolása kapcsolóként működik. Ezt a technológiát szintén, általában a humbucker megfelezésére használják, de használható pl. a hangszedő közvetlen a kimenetre való kapcsolására is, valamint az ikertekercses hangszedők esetében, a tekercsek sorosan / párhuzamosan való kapcsolására is. Ilyenkor mindegyik hangszedőhöz külön, kapcsolós potira van szükség ( 2x3 pol. on / on).

[szerkesztés] Húrláb

Húrbefűzések és húrláb

A húrláb a gitárnak az a része, ahol a húrok rögzülnek a testhez. A modern húrlábakon általában egyenként állítható mind a hat húrvezető nyereg. Ez hat, középen bevágott fémalkatrészt jelent, melyet a húr mellett kétoldalt egy-egy rugós, imbuszkulcsos csavar tart. A bevágásba feszülő húrok magassága a gitár nyakához képest ezen húrvezető nyerget tartó csavarok állásától függ. Ha az egyes húrvezetők magasan vannak, kevésbé zörögnek a húrok az egyes érintőknél, viszont ezzel együtt nehezebb lesz az egyes hangok lefogása, és az erősebb nyújtás miatt hamarabb elhangolódik a gitár. Általában szokásos beállítás a mélyebb húrok (E, A, D) magasabbra emelése, mivel a mélyebb hangok nagyobb amplitúdóval rezgetik a húrt, így az nagyobb eséllyel fog zörögni az egyes érintőknél. A magasabb húrok pedig lehetnek egészen közel a fogólaphoz (kb. 1,5 milliméter), így a gyorsabb, magasabb szólók könnyebben eljátszhatók.

Egy húr behangolását követően ellenőriznünk kell az egy oktávval magasabb megfelelőjét is, mert a húr esetleges nyaktól függő nyúlása miatt lehet, hogy az már nem lesz tiszta. A jelenség a húrláb felé haladva fokozódik, mivel az egyre rövidebb rezgő hosszúság érzékenyebben reagál a feszesség változására.

Tremolós húrláb hat húrvezetővel

A problémát megoldandó a húrlábon állítani lehet a már említett húrvezető nyereg hátrébb helyezésével (ezáltal növelve a skálahosszúságot). Ha a húr alaphangja megegyezik a 12. érintőben hallható hanggal (egy oktáv eltéréssel természetesen), akkor pontos a beállítás. Ha a 12-es érintőben lefogott hang több mint egy oktávval magasabb, akkor a húrvezetőt hátrébb kell állítani, ezzel növelve a húr rezgő hosszát. Ha mélyebb a kelleténél, a húrvezetőt felfelé, a nyereg irányába kell állítani.

Elektromos gitárokon többnyire két fontos szempont alapján különbeztetünk meg húrlábakat: Lehetnek tremolós vagy fix húrlábak. Utóbbiak rendkívül stabilak, jó mély- és magasátvitellel rendelkeznek, emellett a hangolást is biztosabban megtartják, mint a tremolóval ellátott verziók. A tremolós rendszerek lényege, hogy a billenthető húrlábaknak köszönhetően a gitáros játék közben változtathatja a húrok feszességét ezzel vibrato-hatást elérve.
Ezért a TREMOLO megnevezés nem teljessen korrekt, mert a tremolo hangerőváltoztatást, míg a VIBRATO hangmagasság váltást jelent.

[szerkesztés] Koptatólap

A koptatólap nem minden gitárra jellemző kiegészítő. Lényegében egy könnyen cserélhető műanyaglapról van szó, mely a gitár testén, a pengetési felületen található. Az agresszív gitárjáték során a pengető könnyen megkarcolhatja hangszer testét, így egy ilyen könnyen pótolható alkatrész jó szolgálatot tehet a gitár védelmében.

[szerkesztés] Játékmódok, stílusok

Az elektromos gitáron történő játék alapjai megegyeznek az akusztikus gitárok pengetésével (ami nem azonos a klasszikus gitárral, hiszen ott a húrokat kézzel pengetik, amíg az elektromos és az akusztikus gitárokhoz pengetőt szokás használni), azaz egy kicsi – általában műanyagpengető segítségével hozzuk rezgésbe a húrokat, míg a másik kézzel a fogólapon lefoghatjuk a megszólaltatni kívánt hangot. Vannak egyéb technikák, például a „tapping”, vagy érintőstílus, ahol a fogólapon kis ütésekkel hozzuk rezgésbe a húrt. Vagy az elektromos gitár pengethető akár kézzel is, ahogyan azt Jeff Beck, vagy









Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 101
Heti: 321
Havi: 106
Össz.: 266 071

Látogatottság növelés
Oldal: Az elektromos gitár részei
Rock-gitár - © 2008 - 2014 - rock-gitar.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: gitárfajták - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »