Elektroakusztikus gitárok

Elektromos-akusztikus gitár, elég disszonáns kifejezés, igaz? Most akkor elektromos vagy akusztikus? Az elektroakusztikus gitárok leginkább egy folk gitárra emlékeztetnek, azzal a különbséggel, hogy a hang valamilyen módon alávethető elektromos erősítésnek is.

Az elektromos-akusztikus gitár, vagy röviden elektroakusztikus gitár egy, a gitárok csoportjába tartozó húros, pengetős hangszer. Gyakran hívják még félakusztikus, továbbá féltömör testű gitárnak is, ezt a megnevezést azonban általános értelemben használni igen-igen helytelen, mivel ez csak a gitárok egy bizonyos szűkebb csoportjára, a leginkább jazzgitárként emlegetett típusokra vonatkozik. Az ilyen gitárok vékony testűek és a test közepén egy fahasáb húzódik végig a nyak rögzítésétől egészen a lábig. Az elektroakusztikus gitárok megjelenése is összeköthető azzal a forradalommal, amely az elektromos gitárok megjelenéséhez vezetett:

Az 1960-as években az akusztikus, folk gitárok népszerű hangszernek számítottak a korabeli zenekarokban, de volt egy komoly hiányosságuk, nevezetesen a nem elégséges hangerő. A problémát megpróbálták mikrofonozással megoldani, de ez kényelmetlennek számított, mivel helyhez kötötte a gitárost, akinek ráadásul arra is figyelnie kellett, hogy az előre beállított mikrofon sose kerüljön túl távol a hangszer testétől, de ugyanilyen fontos volt, hogy közel se legyen, hiszen azzal akadályozta volna a pengetetést, vagy rosszabb esetben beleért volna a húrokba. Az elektromos, és jazzgitárokon alkalmazott újítás, az elektromos hangszedő pedig teljesen megváltoztatta volna az akusztikus gitárra jellemző lágy, csilingelő hangszínt. Ezért mindenképpen valami olyan megoldást kellett találni erre a problémára, mely olyan szintre emeli az akusztikus gitár hangerejét, hogy az hatalmas tereket is képes legyen betölteni, de mindezek ellenére ne változtasson a hangzáson.

A megoldással az amerikai Oviation cég állt elő. Kifejlesztettek egy olyan hangszedőt, mely a húrlábba építve felvette mind a húrok, mind pedig a fedlap rezgését, és az így kapott hang eléggé hasonlított az eredeti akusztikus gitár hangjára. 1970-ben kezdte gyártani az ezzel a megoldással szerelt modelleket, melyek a Balladeer nevet kapták. Összesen 100 példány készült a szériából, melyet azonban újabb fejlesztések követtek.

Az elektroakusztikus gitárok felépítése gyakorlatilag megeggyezik egy hagyományos folk gitáréval, azzal a különbséggel, hogy a lábba hangszedőt integráltak, illetve a hangszer oldalán szabályzógombokat, illetve kapcsolókat helyeztek el.

Az elektroakusztikus hangszedők úgynevezett piezoelektronikus elven működnek, melynek lényege, hogy a mechanikai rezgést egy kristály alakítja elektromos jelekké. Ezeket a piezoelemeket a húrlábon rögzítették, így felfogják a húrok és a rezgőtest rezonanciáját is, majd ezeket a jeleket felerősítve a kimeneti csatlakozóra továbbítja, amit aztán közvetlenül rá lehet kapcsolni többféle erősítőre. Így vált lehetségessé az akusztikus gitár hangerejének megemelése hasonló hangzás megtartásával.