Rock-gitár

A kétnyakú gitár egy másik triviális kérdést is felvet: Miért éppen kettő és miért nem 3 vagy több nyak? A kérdés felvetés tetteket szült és bizony születtek furcsa gitárok. Nos ezek változatok még inkább a figyelemfelkeltést szolgálják, nem hiszem, hogy egy gitáros szívesen tartana a nyakában egy 3 nyakú 12 kilós hangszert és két órán keresztül masírozni vele a színpadon. Íme egy szép példa a 3 nyakú megoldásra:

Vannak változatok, ahol egy 6 húros bundnélküli egy 12 húros és egy 6 húros gitár van egyben. Én egyszer tartottam egy ilyet a kezemben egy kiállításon és alig vártam, hogy letehessem. Rettenetesen nehéz volt és kényelmetlen. A középső nyak volt azon a helyen, ahol kényelmes volt a kéznek. A súlya elképesztően nagy volt. Csak a fémszerelvények kiadták egyetlen gitár súlyát.

Akik pedig ilyet akasztanak a nyakukba, azokat nem szabad komolyan venni, mert nem tekinthetők komoly muzsikusoknak, mert számukra a látvány egy olyan élmény pótlék, amit a zenével nem tudtak megszerezni, így csak baromkodásban merül ki a dolog. Mindezek ellenére sokszor több nyilvánosságot élveznek, mint a komolyan muzsikálók....Íme egy tipikus példája ennek az esetnek:

A baromkodásnak persze számtalan módja ismert. Itt egy további példa, amihez két nyak éppen megfelelő:

Érdekesebbek viszont a célszerű, vagy koncepcionális törekvések. Ilyen megoldás a Steinberger féle kétnyakú gitár:

A nagy test nagy súlyának féken tartását célzó megoldás a következő modell:

Steve Klein neve is a különc készítők közé tartozik. Ő egy sajátos formavilágot álmodott meg és ennek mindenféle változatát meg is valósította. Egy ilyen gitár a 19 húros hárfa-gitár. Ezt a hangszert Michael Hedges részére készítette, amit Michael halála után visszavásárolt és a sonomai üzletében egy vitrinben kiállítva tart ma is. (Ezt a gitárt annak idején 2000-ben megtekintettük Kovács Lacival (Cemid kft.))

Egyéb alternatív megoldások

Az alternatív megoldás, mint szó valójában a gitártól, mint hangszertől való elrugaszkodást jelenti, és természetesen formailag. Ez a gitár ugyan megszólal és még valahogyan kezelhető is, de nem a hangra és a funkcionalitásra koncentrált a megálmodója, hanem a tiszta esztétika és a természet összhangja volt a cél. A hangszert nagyon szívesen eltűrném a stúdióm, de még a hálószobám falán is. Elsősorban azért is ott, mert ehhez nem lenne könnyű tokot készíttetni....

Bár formailag nem tekinthető deviánsnak az alábbi példa, mégis egy alternatív megoldást kínál az elektromos hanzás ls, és a piezzós fél akusztikus hangzás között az alábbi modell:

A brit hazafias érzelmű rockerek pedig a nemzeti zászló megfelelő táptalaját látják a gitárban. Ott ilyesmit tömegével lehet látni, de errefelé már nem vennék jó néven a piros fehér sávos gitárt még akkor sem, ha azt csupán, mint szimpla jelentéssel nem bíró egyszerű színkombinációként jelenne meg. Ugyanilyen gyanú lengheti körül a jövőben a piros fehér sávos pizsamákat, pólókat és fürdő nadrágokat és még a gyermekjátékokat is.

Van még a hagyományos formavilágban is különleges. A kétnyakú gitárok esetében valamiért a szimmetrikusabb modelleket veszik alapul. Bár lehet hogy készült, de a Les Paul fazon nem kifejezetten a kétnyakú gitárépítés formavilág forrása. Ennek ellenére itt egy érdekes Gretch gitár:

A gitárforma még sokáig tartogat tovább gondolást és bátor eltéréseket a megszokottól. Ez a modell sem tekinthető devianciának, de amennyire ismerem a 6 húros villany-gitárosokat nem hiszem, hogy ezt a Crimsont választanák először:

Azonban az is eszembe jut ilyenkor, hogy bezzeg a basszus gitárosok esztétikailag valamiért sokkal nyitottabbak, és ha már mindenképpen egy 2 nyakú gitárt akarnának, akkor bizonyára ezen elcsemegéznének egy darabig:

A "Nagy Testvér" hazájában is gyakran újraköltik a nyugati valóságot és ennek eredményeként, időnként megjelennek nagyon érdekes szerkezetek. Egyik másik inkább szerkezet, mint valamiféle esztétikát követő hangszer. Persze, ettől még szólhat jól is, mint hangszer. Ennek az újra gondolásnak egy eléggé tipikus példája az alábbi orosz kétnyakú gitár. A kép azonnal üzen valamit: " Majd mi megmutatjuk hova kell tenni a hangszedőket, és azt is, hogy milyennek kell lennie az ideális formának és a tremolószerkezetnek!!!...." Egy valamibe azonban nagyon beletaláltak. Kifigyelték, hogy a fiatal rocker és metálos basszeresek a gitárt teljesen leengedik valahol a heregolyó és a térd közé. Ezzel a hangszertartással ugyan zenélni nem lehet, de baromi jól néz ki. Ezért a basszus nyak lett az alsó. Így ezzel a felső nyak is jobb pozícióba került, ha ez egyáltalán számít valamit.

Nem is gondolnánk mennyi mandolinos van szerte a világban. Külön társadalmuk van és ez is kitermeli a maga kétnyakú csodáit. Az alábbiakban egy ilyen kétnyakú mandolint lehet látni egy rövidebb és egy hosszabb húrtávolságú nyakkal.

Vissza az oldal tetejére

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat