Speciális gitár, gitárok

A huszadik század második felében nagyon sok olyan zenei irányzat alakult ki, mely speciális hangszereket követelt. Mondhatjuk, hogy szinte önmagát gerjesztette a különleges gitár típusok fejlődése, ahogy azt egy-egy zenei stílus megkövetelte.

Az egyik ilyen különleges gitár típus a rezonátoros gitár, mely testformáját tekintve leginkább egy akusztikus gitárhoz hasonlít. Lényege, hogy a rezgőtestben fémből készült rezonátort alkalmaznak a hangerő növelésére. Az ilyen gitárok megjelenése az 1920-as évekre tehető, amikor a gitárosoknak már nem volt elegendő az akusztikus gitárok rezgőteste által lehetővé tett hangerő, mivel az együttesben játszó többi hangszer elnyomta a gitárhangot.

A fejlesztések később az elektromos gitárok megjelenéséhez vezettek, de egy mellékvonalon megjelentek a különböző rezonátoros megoldások. A rezonátor lényege, hogy a húrok rezgésbe hoznak egy vagy több fémtányért, melyek a hangszórók membránjához hasonlóan rezgésbe jönnek és közvetve felerősítik a húrok által keltett hangot. Mivel valójában nem a húr, hanem a rezonátor produkálja a hanghullámokat, az ilyen típusú gitároknak rendkívül egyedi hangzása van. Léteznek egy rezonátoros, de akár tripla rezonátorral rendelkező modellek is. Utóbbi esetben a húrok egy T-alakú fémszerkezetet hoznak rezgésbe, ami összeköttetésben van a rezonátorokkal.

Egy másik, nagyon népszerű speciális gitár, a Warr-gitár, mely egy 10, 12, 15 vagy ritkán több húros érintőgitár. Mark Warr egy húros hangszer készítésével foglalkozó művész fejlesztette ki. Lényege, hogy pengetés helyett csak a húrok érintésével, finom ütögetéssel szólaltatjuk meg az egyes hangokat. A rajta való játékhoz csak egy ujjra van szükség egy hang megszólaltatásához, szemben a hagyományos gitárral, ahol kettőre, egy ujj a hang lefogásához, egy pedig a húr pengetéséhez. Így a két kéz minden ujját egyszerre lehet használni játékkor. Ez lehetővé teszi több szólam egyidejű játszását, vagy lehetőséget ad arra, hogy megosszuk a játékot a két kéz ujjai között.

Mark Warr különlegességét a hangszerkészítésben a fa használata adja. Rengeteg különbözőfajta fát használ az egzotikustól az átlagosig, a specifikus és meglehetősen bonyolult kombinációkig az eltérő hangszínek eléréséhez. A Mark Warr által készített hangszerek mindegyike máshogyan szólal meg.

Ránézésre az egyik egyik legfőbb különbség e hangszer és egy hagyományos gitár között az, hogy hogyan áll a hangszer a zenészen. Egy gitár, ha vállpánttal viselik, vízszintesen áll. Warr-gitárt viselésekor a hangszer inkább függőleges helyzetű, de könnyű súlya miatt vízszintes helyzetbe hozható, mint egy hagyományos gitár. Ez azt jelenti, hogy az érintőgitáros stílushoz kényelmesebb függőleges pozíció választható, a hagyományos játékhoz pedig a vízszintes.

Az elektromos gitárok specialitása, amit szinte típustól függetlenül alkalmaznak a zenészek, a speciális effektek és torzítók. Az elektromos gitárok kimeneti jele remekül alkalmas arra, hogy különféle áramkörök segítségével megváltoztassuk őket. Ezeket a technológiákat hívjuk gitár-effekteknek.

Az effektek használatára a legegyszerűbb módot az effekt pedálok adják. Ezeket a gitár és az erősítő közé kötve használhatjuk. A pedálok könnyen kezelhetőek, úgy lettek kialakítva, hogy játék közben lábbal lehessen váltani a különböző effektek között, míg egy külön pedálon a jel torzításának szintjét, vagy a hangerőt szabályozhatjuk. Az ilyen pedálok általában kis jelszinten dolgoznak.
A nagyobb effektládák általában magas jelszinttel dolgoznak, több állítási lehetőséget kínálva a hang torzítására.

Ezek egymás után kötésére szabványos rack-állvány ad lehetőséget, amibe egymás fölé csavarozhatóak az egyes effektládák.

A fent leírtak fényében láthatjuk, hogy manapság az elektromos hangszerek, szinte minden igényt kielégítenek, mindenkit saját stílusa szerint.