Akusztikus gitárok

A gitár hat húros, pengetős hangszer, ujjakkal pengetik. A gitárok közül az akusztikus gitárok jelentek meg a legkorábban, hiszen a hagyományos értelemben vett akusztikus hangszer nem tartalmaz semmilyen elektronikát. Az ibériai félszigeten tűnt fel a 13. században. Neve az arab gitarból ered, ez nem tartozik a lantok családjába. Kezdetben négy, a legmagasabb kivételével duplázott húrral rendelkezett. 1600 körül egy húrpárral bővült. Az egyszerű hat húros húrrendszer 1750-től terjedt el. Írásmódja sokáig azonos a lanttabulatúráéval. Az akusztikus gitárok legfontosabb tulajdonsága, hogy a hangképzésben csak az üreges rezgőtest vesz részt, ez alól kivétel az elektroakusztikus hangszerek. Mára az akusztikus gitárokat is több csoportba soroljuk. A legrégebbi hagyományokkal rendelkező akusztikus gitár nem más, mint a klasszikus gitár, melynek jellemzői a klasszikus, nyolcas alakú hangszertest, a kerek hanglyuk, és a modern akusztikus gitároknál szélesebb nyak.

Az akusztikus gitár, fizikai felépítése szempontjából lehet sík, vagy domború fedlapos. A sík fedlappal rendelkező hangszerek a hagyományosak, a domború fedlap később terjedt el, tervezésekor a hangerő növelése volt a cél.

Húrokat tekintve vannak a klasszikus nejlonhúros, továbbá a fémhúros folkgitárok. A gitár húrjai, a játék közbeni elhelyezkedést véve, fentről lefelé haladva egyre vékonyabbak. Gitárhúrnak régen bélhúrokat vagy selyemhúrokat használtak. Napjainkban az akusztikus gitárok húrjai fémből, a klasszikuséi műanyagból, illetve fémszállal befont műanyagból vannak. A domború fedlap később terjedt el, tervezésekor a hangerő növelése volt a cél.

Tehát, mint az már a fentiekben leírtam, van a gitár, azon belül az akusztikus gitár, és azon belül a nejlonhúros akusztikus gitár, ezt hívjuk klasszikus gitárnak. Hangolása: a d g h e'. Hangjait, a normál kotta szerint, egy vonalrendszerre, g-kulcsban, hangzásánál egy oktávval magasabban írják.

A klasszikus gitár értékes irodalma a 17. században kezdődött. Corbetta, Visée, Campion, Saint, Roncalli, Sanz, Losy. Ezek az első nevek maradtak fent a legkorábbi irodalomból, melyek a gitárhoz fűződnek.

A 18. század vége felé, a lant feltűnésével, a gitárjáték óriási fellendülést vett. A gitár napjainkra hihetetlen népszerűségre tett szert. Szinte minden zenei stílusban képviselteti magát valamilyen formában. Ez leginkább sokoldalúságának köszönhető. Az egyes gitárok típusuktól és zenei stílustól függően betölthetnek szólista szerepet, de megállják helyüket a ritmusszekcióban is. Gitáron éppúgy előadhatók klasszikus darabok, mint napjaink modern zenéi.

Annak ellenére, hogy ma már tömeggyártásról beszélünk, a gitárkészítés mégis megőrizte a kézműves hangszerkészítők hagyományait. A gitárok fejlődése napjainkban is tart és ennek a fejlődésnek sosem szakad vége, amíg az ember ember marad, és a zene uralmát nem veszik át teljes mértékben a gépek.