Rock-gitár

Kezdők számára az első nagyobb kihívás szokott lenni a gitár önálló behangolása. Ehhez kívánunk itt most némi segítséget nyújtani. Egyelőre tekintsünk el azoktól az esetektől, hogy esetleg a gitár beállítása nem pontos, vagy magával a hangszerrel van gond és nem is lehet tisztán behangolni.

Alapesetben ugye a célunk az, hogy a gitár húrjait legmélyebbtől a legmagasabbig nézve az alábbi hangokra állítsuk be:
E, A, D, G, H, E

Általában a magas E-húrtól számozva sorrendjük szerint szokták a húrokat E6, A5, D4, G3, H2, E1 néven emlegetni.

Hogy a hangmagasságokat beállítsuk több lehetőségünk van, helyzet és egyéni ízlés kérdése is ki hogyan csinálja.

Ezúton is üdvözöljük azokat akiknek abszolút hallása van és nem okoz gondot szimplán fül alapján beállítani a húrokat.

Mindenki más pedig első választásként számítógépközelben hangolhat nyugodtan az alábbi hangokhoz. (Ha az alkalmazás nem jelenne meg, Flash Player letöltése szükséges a lejátszásához!)

Egyszerűen az adott húrt itt bal egérgombbal "megpengetve" a gitárodon a hozzá tartozó húrt addig állítgatod, amíg nem stimmel a hangmagasság. Akárcsak a tabulatúrákon, itt is a legmélyebb húr van alul. (Mivel az alkalmazás angol, ezért a H húr itt B-nek van jelölve.)
Ha nem vagyunk gyakorlottak különösen figyeljünk, hogy ne feszítsük túl a húrokat, ha esetleg nem vagyunk biztosak, hogy fel vagy le kell hangolni még a húrt, először inkább lefelé próbálkozzunk.
És persze legyünk kellően óvatosak, semmiképp ne szemből a húrokra ráhajolva próbálkozzunk, nehogy egy esetlegesen elszakadó húr sérülést okozzon.
 
Aztán itt egy hagyományosabb megoldás: a húrok egymáshoz hangolása. Itt csak az egyik húrt kell valamilyen "külső forrás", mint pl. hangvilla, hangolósíp, zongora, esetleg telefonvonal (állítólag "A" hangot ad, bár ezt még itt egyikünk sem ellenőrizte) alapján behangolni, majd a többit ehhez igazítani.
Ez általánosan az A5 húr felhangolását szokta jelenteni.

Ha ez megvan, akkor több lehetőségünk van:

Első esetben a gitárnak azt a tulajdonságát fogjuk kihasználni, hogy ugyanazt a hangot több húron is megtaláljuk. Így standard hangolásnál pl. a mély E húr 13. érintőjénél lefogott F hangot ugyanúgy megtaláljuk az A húr 8. érintőjét lefogva, vagy a D húr 3. bundjánál. Ez igaz az üresen pengetett húrokra is, a következőképp:

A (mély) E6 húr 5. érintőjénél lefogva a hangmagasságnak meg kell egyeznie az üresen megpengetett A5 húr hangjával.
Első teendőnk tehát, hogy a beállított A húrhoz hozzáhangoljuk a mély E húrt. Az előbbiek szerint, megpengetjük az E húrt az 5. bundnál lefogva, majd az A húrt. Állítunk az E húron, hogy közelítsen a kettő. Ezt addig ismételjük amíg a kívánt hangmagasságot el nem érjük.

Ezután szintén az A húrhoz fogjuk a D húrt igazítani. Az 5. érintőnél lefogjuk az A húrt, és az üresen megpengetett D húrt hangoljuk addig, amíg nem vagyunk elégedettek az eredménnyel.

Ezután a D húrt fogjuk le az 5. érintőnél és az előbbi módszerrel megegyezően hozzáhangoljuk a G húrt.

A G és H közötti hangköz fél hanggal kisebb, mint a többi húr hangjai közötti és mivel a gitár érintői ugye fél hangonként vannak, a G húrt a 4. bundnál kell lefognunk, hogy a H húrt az előző módszerrel hozzá hangolhassuk.

A H húrt pedig ismét az 5. érintőnél lefogva hangolhatjuk hozzá a (magas) E1 húrt.

Összefoglalva, tehát:
E6 húr 5. bund = üres A5 húr
A5 húr 5. bund = üres D4 húr
D4 húr 5. bund = üres G3 húr
G3 húr 4. bund = üres H2 húr
H2 húr 5. bund = üres E1 húr

Első néhány alkalommal lehet, hogy negyed óránkba is beletelik így behangolni a gitárt, de ne csüggedjünk néhány hét, hónap után simán menni fog 1 perc alatt is. Ez is, mint sok minden más, főként gyakorlás kérdése.  

Az előbb ismertetett módszereken túl hangolhatunk üveghangokkal, melyet egy későbbi cikkben fogok ismertetni, illetve hangológéppel is, amire itt még röviden kitérnék.

Egyrészt ha már egy internetes portálon megjelenő cikkben írok a hangológépekről, meg kell említenem, hogy léteznek szoftveres megoldások is. Méghozzá több ingyenes hangolóprogramot is találhatunk a netet böngészve (Ezek közül néhány hamarosan letölthető lesz a Segédletek menüpontból elérve).
Sok különbség egyébként nincs a szoftveres és a hardveres megoldás között. Természetesen hangolóprogram használata esetén a számítógépünk bemenetére kell rákötnünk a gitárunkat. A hangológép esetében meg annak a bemenetére kell rácsatlakoznunk, illetve mivel ezek legtöbbje beépített mikrofonnal is rendelkezik akár azon keresztül is hangolhatunk, ami ugye akusztikus gitárok esetében nem hátrány.
A hangolás maga nem bonyolult, megpengetjük az adott húrt, és a műszer/program megmutatja merre vagyunk a kívánt hangmagasságtól, vagy hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel.
Általános tanácsként mindig hagyjuk egy kicsit kicsengeni a hangot, ne kapkodjunk és ne pengessünk folyamatosan. Nagyjából ennyi a lényeg.
Amit még érdemes megemlíteni az a következő két dolog:
- Ha hagyományos "húrfelismerős" hangológépünk van, akkor figyeljünk arra, hogy jó húrt ismer-e fel a gép.
- Ha kromatikus hangológépünk van, akkor az kijelzi, hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel, itt nem árt ha ismerjük a kromatikus hangsort, hogy tudjuk fel vagy le kell korrigálnunk (és persze ugyanez lesz a megoldás az előző esetre is).
A kromatikus hangsor: C, C#, D, D#, E, F, F#, G, G#, A, A#, H (angolszász jelölésmóddal B!), C

Vegyünk két példát!

Mély E húrt hangolunk, de még túl mély, D környékén tartunk. Ekkor a kromatikus hangológép mutatja, hogy D-nél járunk. Mivel a hangsor szerint a legközelebbi E magasabban van, tehát felfelé kell hangolnunk.
A hagyományos hangológépünknél lehet, hogy már felismeri, hogy E húrt hangolunk és mutatja, hogy túl mélyen vagyunk, de előfordulhat, hogy D-húrt ismer fel és ott mutat akár fel akár le eltérést. Nos, mi tudjuk, hogy az E húrt hangoljuk, a legközelebbi D pedig mélyebben van, ezért akárhogy áll a mutatója mi felfelé fogjuk hangolni egészen addig, míg az E húrunkat fel nem ismeri, azon belül pedig teljesen meg nem egyezik vele.

Másik példaként vegyük az A húr hangolását. Tegyük fel, hogy túlfeszítettük egy kicsit és már majdnem H-nál vagyunk. Kromatikus hangológépünk valószínüleg H-t (vagy B-t) mutat, ami a hangsor szerint magasabban van, mint a legközelebbi A hang, tehát engednünk kell a húron. Hagyományos hangolónk pedig lehet, hogy H húrt ismer fel, aminél a hangsorból látva eresztenünk kell a húron, attól függetlenül, hogy a mutató merre áll.

Persze ezzel is sokat bíbelődhetünk első néhány alkalommal, de előbb-utóbb egyszerű rutinná válik.

Kezdők számára az első nagyobb kihívás szokott lenni a gitár önálló behangolása. Ehhez kívánunk itt most némi segítséget nyújtani. Egyelőre tekintsünk el azoktól az esetektől, hogy esetleg a gitár beállítása nem pontos, vagy magával a hangszerrel van gond és nem is lehet tisztán behangolni.

Alapesetben ugye a célunk az, hogy a gitár húrjait legmélyebbtől a legmagasabbig nézve az alábbi hangokra állítsuk be:
E, A, D, G, H, E

Általában a magas E-húrtól számozva sorrendjük szerint szokták a húrokat E6, A5, D4, G3, H2, E1 néven emlegetni.

Hogy a hangmagasságokat beállítsuk több lehetőségünk van, helyzet és egyéni ízlés kérdése is ki hogyan csinálja.

Ezúton is üdvözöljük azokat akiknek abszolút hallása van és nem okoz gondot szimplán fül alapján beállítani a húrokat.

Mindenki más pedig első választásként számítógépközelben hangolhat nyugodtan az alábbi hangokhoz. (Ha az alkalmazás nem jelenne meg, Flash Player letöltése szükséges a lejátszásához!)

Egyszerűen az adott húrt itt bal egérgombbal "megpengetve" a gitárodon a hozzá tartozó húrt addig állítgatod, amíg nem stimmel a hangmagasság. Akárcsak a tabulatúrákon, itt is a legmélyebb húr van alul. (Mivel az alkalmazás angol, ezért a H húr itt B-nek van jelölve.)
Ha nem vagyunk gyakorlottak különösen figyeljünk, hogy ne feszítsük túl a húrokat, ha esetleg nem vagyunk biztosak, hogy fel vagy le kell hangolni még a húrt, először inkább lefelé próbálkozzunk.
És persze legyünk kellően óvatosak, semmiképp ne szemből a húrokra ráhajolva próbálkozzunk, nehogy egy esetlegesen elszakadó húr sérülést okozzon.
 
Aztán itt egy hagyományosabb megoldás: a húrok egymáshoz hangolása. Itt csak az egyik húrt kell valamilyen "külső forrás", mint pl. hangvilla, hangolósíp, zongora, esetleg telefonvonal (állítólag "A" hangot ad, bár ezt még itt egyikünk sem ellenőrizte) alapján behangolni, majd a többit ehhez igazítani.
Ez általánosan az A5 húr felhangolását szokta jelenteni.

Ha ez megvan, akkor több lehetőségünk van:

Első esetben a gitárnak azt a tulajdonságát fogjuk kihasználni, hogy ugyanazt a hangot több húron is megtaláljuk. Így standard hangolásnál pl. a mély E húr 13. érintőjénél lefogott F hangot ugyanúgy megtaláljuk az A húr 8. érintőjét lefogva, vagy a D húr 3. bundjánál. Ez igaz az üresen pengetett húrokra is, a következőképp:

A (mély) E6 húr 5. érintőjénél lefogva a hangmagasságnak meg kell egyeznie az üresen megpengetett A5 húr hangjával.
Első teendőnk tehát, hogy a beállított A húrhoz hozzáhangoljuk a mély E húrt. Az előbbiek szerint, megpengetjük az E húrt az 5. bundnál lefogva, majd az A húrt. Állítunk az E húron, hogy közelítsen a kettő. Ezt addig ismételjük amíg a kívánt hangmagasságot el nem érjük.

Ezután szintén az A húrhoz fogjuk a D húrt igazítani. Az 5. érintőnél lefogjuk az A húrt, és az üresen megpengetett D húrt hangoljuk addig, amíg nem vagyunk elégedettek az eredménnyel.

Ezután a D húrt fogjuk le az 5. érintőnél és az előbbi módszerrel megegyezően hozzáhangoljuk a G húrt.

A G és H közötti hangköz fél hanggal kisebb, mint a többi húr hangjai közötti és mivel a gitár érintői ugye fél hangonként vannak, a G húrt a 4. bundnál kell lefognunk, hogy a H húrt az előző módszerrel hozzá hangolhassuk.

A H húrt pedig ismét az 5. érintőnél lefogva hangolhatjuk hozzá a (magas) E1 húrt.

Összefoglalva, tehát:
E6 húr 5. bund = üres A5 húr
A5 húr 5. bund = üres D4 húr
D4 húr 5. bund = üres G3 húr
G3 húr 4. bund = üres H2 húr
H2 húr 5. bund = üres E1 húr

Első néhány alkalommal lehet, hogy negyed óránkba is beletelik így behangolni a gitárt, de ne csüggedjünk néhány hét, hónap után simán menni fog 1 perc alatt is. Ez is, mint sok minden más, főként gyakorlás kérdése.  

Az előbb ismertetett módszereken túl hangolhatunk üveghangokkal, melyet egy későbbi cikkben fogok ismertetni, illetve hangológéppel is, amire itt még röviden kitérnék.

Egyrészt ha már egy internetes portálon megjelenő cikkben írok a hangológépekről, meg kell említenem, hogy léteznek szoftveres megoldások is. Méghozzá több ingyenes hangolóprogramot is találhatunk a netet böngészve (Ezek közül néhány hamarosan letölthető lesz a Segédletek menüpontból elérve).
Sok különbség egyébként nincs a szoftveres és a hardveres megoldás között. Természetesen hangolóprogram használata esetén a számítógépünk bemenetére kell rákötnünk a gitárunkat. A hangológép esetében meg annak a bemenetére kell rácsatlakoznunk, illetve mivel ezek legtöbbje beépített mikrofonnal is rendelkezik akár azon keresztül is hangolhatunk, ami ugye akusztikus gitárok esetében nem hátrány.
A hangolás maga nem bonyolult, megpengetjük az adott húrt, és a műszer/program megmutatja merre vagyunk a kívánt hangmagasságtól, vagy hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel.
Általános tanácsként mindig hagyjuk egy kicsit kicsengeni a hangot, ne kapkodjunk és ne pengessünk folyamatosan. Nagyjából ennyi a lényeg.
Amit még érdemes megemlíteni az a következő két dolog:
- Ha hagyományos "húrfelismerős" hangológépünk van, akkor figyeljünk arra, hogy jó húrt ismer-e fel a gép.
- Ha kromatikus hangológépünk van, akkor az kijelzi, hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel, itt nem árt ha ismerjük a kromatikus hangsort, hogy tudjuk fel vagy le kell korrigálnunk (és persze ugyanez lesz a megoldás az előző esetre is).
A kromatikus hangsor: C, C#, D, D#, E, F, F#, G, G#, A, A#, H (angolszász jelölésmóddal B!), C

Vegyünk két példát!

Mély E húrt hangolunk, de még túl mély, D környékén tartunk. Ekkor a kromatikus hangológép mutatja, hogy D-nél járunk. Mivel a hangsor szerint a legközelebbi E magasabban van, tehát felfelé kell hangolnunk.
A hagyományos hangológépünknél lehet, hogy már felismeri, hogy E húrt hangolunk és mutatja, hogy túl mélyen vagyunk, de előfordulhat, hogy D-húrt ismer fel és ott mutat akár fel akár le eltérést. Nos, mi tudjuk, hogy az E húrt hangoljuk, a legközelebbi D pedig mélyebben van, ezért akárhogy áll a mutatója mi felfelé fogjuk hangolni egészen addig, míg az E húrunkat fel nem ismeri, azon belül pedig teljesen meg nem egyezik vele.

Másik példaként vegyük az A húr hangolását. Tegyük fel, hogy túlfeszítettük egy kicsit és már majdnem H-nál vagyunk. Kromatikus hangológépünk valószínüleg H-t (vagy B-t) mutat, ami a hangsor szerint magasabban van, mint a legközelebbi A hang, tehát engednünk kell a húron. Hagyományos hangolónk pedig lehet, hogy H húrt ismer fel, aminél a hangsorból látva eresztenünk kell a húron, attól függetlenül, hogy a mutató merre áll.

Persze ezzel is sokat bíbelődhetünk első néhány alkalommal, de előbb-utóbb egyszerű rutinná válik.

Kezdők számára az első nagyobb kihívás szokott lenni a gitár önálló behangolása. Ehhez kívánunk itt most némi segítséget nyújtani. Egyelőre tekintsünk el azoktól az esetektől, hogy esetleg a gitár beállítása nem pontos, vagy magával a hangszerrel van gond és nem is lehet tisztán behangolni.

Alapesetben ugye a célunk az, hogy a gitár húrjait legmélyebbtől a legmagasabbig nézve az alábbi hangokra állítsuk be:
E, A, D, G, H, E

Általában a magas E-húrtól számozva sorrendjük szerint szokták a húrokat E6, A5, D4, G3, H2, E1 néven emlegetni.

Hogy a hangmagasságokat beállítsuk több lehetőségünk van, helyzet és egyéni ízlés kérdése is ki hogyan csinálja.

Ezúton is üdvözöljük azokat akiknek abszolút hallása van és nem okoz gondot szimplán fül alapján beállítani a húrokat.

Mindenki más pedig első választásként számítógépközelben hangolhat nyugodtan az alábbi hangokhoz. (Ha az alkalmazás nem jelenne meg, Flash Player letöltése szükséges a lejátszásához!)

Egyszerűen az adott húrt itt bal egérgombbal "megpengetve" a gitárodon a hozzá tartozó húrt addig állítgatod, amíg nem stimmel a hangmagasság. Akárcsak a tabulatúrákon, itt is a legmélyebb húr van alul. (Mivel az alkalmazás angol, ezért a H húr itt B-nek van jelölve.)
Ha nem vagyunk gyakorlottak különösen figyeljünk, hogy ne feszítsük túl a húrokat, ha esetleg nem vagyunk biztosak, hogy fel vagy le kell hangolni még a húrt, először inkább lefelé próbálkozzunk.
És persze legyünk kellően óvatosak, semmiképp ne szemből a húrokra ráhajolva próbálkozzunk, nehogy egy esetlegesen elszakadó húr sérülést okozzon.
 
Aztán itt egy hagyományosabb megoldás: a húrok egymáshoz hangolása. Itt csak az egyik húrt kell valamilyen "külső forrás", mint pl. hangvilla, hangolósíp, zongora, esetleg telefonvonal (állítólag "A" hangot ad, bár ezt még itt egyikünk sem ellenőrizte) alapján behangolni, majd a többit ehhez igazítani.
Ez általánosan az A5 húr felhangolását szokta jelenteni.

Ha ez megvan, akkor több lehetőségünk van:

Első esetben a gitárnak azt a tulajdonságát fogjuk kihasználni, hogy ugyanazt a hangot több húron is megtaláljuk. Így standard hangolásnál pl. a mély E húr 13. érintőjénél lefogott F hangot ugyanúgy megtaláljuk az A húr 8. érintőjét lefogva, vagy a D húr 3. bundjánál. Ez igaz az üresen pengetett húrokra is, a következőképp:

A (mély) E6 húr 5. érintőjénél lefogva a hangmagasságnak meg kell egyeznie az üresen megpengetett A5 húr hangjával.
Első teendőnk tehát, hogy a beállított A húrhoz hozzáhangoljuk a mély E húrt. Az előbbiek szerint, megpengetjük az E húrt az 5. bundnál lefogva, majd az A húrt. Állítunk az E húron, hogy közelítsen a kettő. Ezt addig ismételjük amíg a kívánt hangmagasságot el nem érjük.

Ezután szintén az A húrhoz fogjuk a D húrt igazítani. Az 5. érintőnél lefogjuk az A húrt, és az üresen megpengetett D húrt hangoljuk addig, amíg nem vagyunk elégedettek az eredménnyel.

Ezután a D húrt fogjuk le az 5. érintőnél és az előbbi módszerrel megegyezően hozzáhangoljuk a G húrt.

A G és H közötti hangköz fél hanggal kisebb, mint a többi húr hangjai közötti és mivel a gitár érintői ugye fél hangonként vannak, a G húrt a 4. bundnál kell lefognunk, hogy a H húrt az előző módszerrel hozzá hangolhassuk.

A H húrt pedig ismét az 5. érintőnél lefogva hangolhatjuk hozzá a (magas) E1 húrt.

Összefoglalva, tehát:
E6 húr 5. bund = üres A5 húr
A5 húr 5. bund = üres D4 húr
D4 húr 5. bund = üres G3 húr
G3 húr 4. bund = üres H2 húr
H2 húr 5. bund = üres E1 húr

Első néhány alkalommal lehet, hogy negyed óránkba is beletelik így behangolni a gitárt, de ne csüggedjünk néhány hét, hónap után simán menni fog 1 perc alatt is. Ez is, mint sok minden más, főként gyakorlás kérdése.  

Az előbb ismertetett módszereken túl hangolhatunk üveghangokkal, melyet egy későbbi cikkben fogok ismertetni, illetve hangológéppel is, amire itt még röviden kitérnék.

Egyrészt ha már egy internetes portálon megjelenő cikkben írok a hangológépekről, meg kell említenem, hogy léteznek szoftveres megoldások is. Méghozzá több ingyenes hangolóprogramot is találhatunk a netet böngészve (Ezek közül néhány hamarosan letölthető lesz a Segédletek menüpontból elérve).
Sok különbség egyébként nincs a szoftveres és a hardveres megoldás között. Természetesen hangolóprogram használata esetén a számítógépünk bemenetére kell rákötnünk a gitárunkat. A hangológép esetében meg annak a bemenetére kell rácsatlakoznunk, illetve mivel ezek legtöbbje beépített mikrofonnal is rendelkezik akár azon keresztül is hangolhatunk, ami ugye akusztikus gitárok esetében nem hátrány.
A hangolás maga nem bonyolult, megpengetjük az adott húrt, és a műszer/program megmutatja merre vagyunk a kívánt hangmagasságtól, vagy hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel.
Általános tanácsként mindig hagyjuk egy kicsit kicsengeni a hangot, ne kapkodjunk és ne pengessünk folyamatosan. Nagyjából ennyi a lényeg.
Amit még érdemes megemlíteni az a következő két dolog:
- Ha hagyományos "húrfelismerős" hangológépünk van, akkor figyeljünk arra, hogy jó húrt ismer-e fel a gép.
- Ha kromatikus hangológépünk van, akkor az kijelzi, hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel, itt nem árt ha ismerjük a kromatikus hangsort, hogy tudjuk fel vagy le kell korrigálnunk (és persze ugyanez lesz a megoldás az előző esetre is).
A kromatikus hangsor: C, C#, D, D#, E, F, F#, G, G#, A, A#, H (angolszász jelölésmóddal B!), C

Vegyünk két példát!

Mély E húrt hangolunk, de még túl mély, D környékén tartunk. Ekkor a kromatikus hangológép mutatja, hogy D-nél járunk. Mivel a hangsor szerint a legközelebbi E magasabban van, tehát felfelé kell hangolnunk.
A hagyományos hangológépünknél lehet, hogy már felismeri, hogy E húrt hangolunk és mutatja, hogy túl mélyen vagyunk, de előfordulhat, hogy D-húrt ismer fel és ott mutat akár fel akár le eltérést. Nos, mi tudjuk, hogy az E húrt hangoljuk, a legközelebbi D pedig mélyebben van, ezért akárhogy áll a mutatója mi felfelé fogjuk hangolni egészen addig, míg az E húrunkat fel nem ismeri, azon belül pedig teljesen meg nem egyezik vele.

Másik példaként vegyük az A húr hangolását. Tegyük fel, hogy túlfeszítettük egy kicsit és már majdnem H-nál vagyunk. Kromatikus hangológépünk valószínüleg H-t (vagy B-t) mutat, ami a hangsor szerint magasabban van, mint a legközelebbi A hang, tehát engednünk kell a húron. Hagyományos hangolónk pedig lehet, hogy H húrt ismer fel, aminél a hangsorból látva eresztenünk kell a húron, attól függetlenül, hogy a mutató merre áll.

Persze ezzel is sokat bíbelődhetünk első néhány alkalommal, de előbb-utóbb egyszerű rutinná válik.

Kezdők számára az első nagyobb kihívás szokott lenni a gitár önálló behangolása. Ehhez kívánunk itt most némi segítséget nyújtani. Egyelőre tekintsünk el azoktól az esetektől, hogy esetleg a gitár beállítása nem pontos, vagy magával a hangszerrel van gond és nem is lehet tisztán behangolni.

Alapesetben ugye a célunk az, hogy a gitár húrjait legmélyebbtől a legmagasabbig nézve az alábbi hangokra állítsuk be:
E, A, D, G, H, E

Általában a magas E-húrtól számozva sorrendjük szerint szokták a húrokat E6, A5, D4, G3, H2, E1 néven emlegetni.

Hogy a hangmagasságokat beállítsuk több lehetőségünk van, helyzet és egyéni ízlés kérdése is ki hogyan csinálja.

Ezúton is üdvözöljük azokat akiknek abszolút hallása van és nem okoz gondot szimplán fül alapján beállítani a húrokat.

Mindenki más pedig első választásként számítógépközelben hangolhat nyugodtan az alábbi hangokhoz. (Ha az alkalmazás nem jelenne meg, Flash Player letöltése szükséges a lejátszásához!)

Egyszerűen az adott húrt itt bal egérgombbal "megpengetve" a gitárodon a hozzá tartozó húrt addig állítgatod, amíg nem stimmel a hangmagasság. Akárcsak a tabulatúrákon, itt is a legmélyebb húr van alul. (Mivel az alkalmazás angol, ezért a H húr itt B-nek van jelölve.)
Ha nem vagyunk gyakorlottak különösen figyeljünk, hogy ne feszítsük túl a húrokat, ha esetleg nem vagyunk biztosak, hogy fel vagy le kell hangolni még a húrt, először inkább lefelé próbálkozzunk.
És persze legyünk kellően óvatosak, semmiképp ne szemből a húrokra ráhajolva próbálkozzunk, nehogy egy esetlegesen elszakadó húr sérülést okozzon.
 
Aztán itt egy hagyományosabb megoldás: a húrok egymáshoz hangolása. Itt csak az egyik húrt kell valamilyen "külső forrás", mint pl. hangvilla, hangolósíp, zongora, esetleg telefonvonal (állítólag "A" hangot ad, bár ezt még itt egyikünk sem ellenőrizte) alapján behangolni, majd a többit ehhez igazítani.
Ez általánosan az A5 húr felhangolását szokta jelenteni.

Ha ez megvan, akkor több lehetőségünk van:

Első esetben a gitárnak azt a tulajdonságát fogjuk kihasználni, hogy ugyanazt a hangot több húron is megtaláljuk. Így standard hangolásnál pl. a mély E húr 13. érintőjénél lefogott F hangot ugyanúgy megtaláljuk az A húr 8. érintőjét lefogva, vagy a D húr 3. bundjánál. Ez igaz az üresen pengetett húrokra is, a következőképp:

A (mély) E6 húr 5. érintőjénél lefogva a hangmagasságnak meg kell egyeznie az üresen megpengetett A5 húr hangjával.
Első teendőnk tehát, hogy a beállított A húrhoz hozzáhangoljuk a mély E húrt. Az előbbiek szerint, megpengetjük az E húrt az 5. bundnál lefogva, majd az A húrt. Állítunk az E húron, hogy közelítsen a kettő. Ezt addig ismételjük amíg a kívánt hangmagasságot el nem érjük.

Ezután szintén az A húrhoz fogjuk a D húrt igazítani. Az 5. érintőnél lefogjuk az A húrt, és az üresen megpengetett D húrt hangoljuk addig, amíg nem vagyunk elégedettek az eredménnyel.

Ezután a D húrt fogjuk le az 5. érintőnél és az előbbi módszerrel megegyezően hozzáhangoljuk a G húrt.

A G és H közötti hangköz fél hanggal kisebb, mint a többi húr hangjai közötti és mivel a gitár érintői ugye fél hangonként vannak, a G húrt a 4. bundnál kell lefognunk, hogy a H húrt az előző módszerrel hozzá hangolhassuk.

A H húrt pedig ismét az 5. érintőnél lefogva hangolhatjuk hozzá a (magas) E1 húrt.

Összefoglalva, tehát:
E6 húr 5. bund = üres A5 húr
A5 húr 5. bund = üres D4 húr
D4 húr 5. bund = üres G3 húr
G3 húr 4. bund = üres H2 húr
H2 húr 5. bund = üres E1 húr

Első néhány alkalommal lehet, hogy negyed óránkba is beletelik így behangolni a gitárt, de ne csüggedjünk néhány hét, hónap után simán menni fog 1 perc alatt is. Ez is, mint sok minden más, főként gyakorlás kérdése.  

Az előbb ismertetett módszereken túl hangolhatunk üveghangokkal, melyet egy későbbi cikkben fogok ismertetni, illetve hangológéppel is, amire itt még röviden kitérnék.

Egyrészt ha már egy internetes portálon megjelenő cikkben írok a hangológépekről, meg kell említenem, hogy léteznek szoftveres megoldások is. Méghozzá több ingyenes hangolóprogramot is találhatunk a netet böngészve (Ezek közül néhány hamarosan letölthető lesz a Segédletek menüpontból elérve).
Sok különbség egyébként nincs a szoftveres és a hardveres megoldás között. Természetesen hangolóprogram használata esetén a számítógépünk bemenetére kell rákötnünk a gitárunkat. A hangológép esetében meg annak a bemenetére kell rácsatlakoznunk, illetve mivel ezek legtöbbje beépített mikrofonnal is rendelkezik akár azon keresztül is hangolhatunk, ami ugye akusztikus gitárok esetében nem hátrány.
A hangolás maga nem bonyolult, megpengetjük az adott húrt, és a műszer/program megmutatja merre vagyunk a kívánt hangmagasságtól, vagy hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel.
Általános tanácsként mindig hagyjuk egy kicsit kicsengeni a hangot, ne kapkodjunk és ne pengessünk folyamatosan. Nagyjából ennyi a lényeg.
Amit még érdemes megemlíteni az a következő két dolog:
- Ha hagyományos "húrfelismerős" hangológépünk van, akkor figyeljünk arra, hogy jó húrt ismer-e fel a gép.
- Ha kromatikus hangológépünk van, akkor az kijelzi, hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel, itt nem árt ha ismerjük a kromatikus hangsort, hogy tudjuk fel vagy le kell korrigálnunk (és persze ugyanez lesz a megoldás az előző esetre is).
A kromatikus hangsor: C, C#, D, D#, E, F, F#, G, G#, A, A#, H (angolszász jelölésmóddal B!), C

Vegyünk két példát!

Mély E húrt hangolunk, de még túl mély, D környékén tartunk. Ekkor a kromatikus hangológép mutatja, hogy D-nél járunk. Mivel a hangsor szerint a legközelebbi E magasabban van, tehát felfelé kell hangolnunk.
A hagyományos hangológépünknél lehet, hogy már felismeri, hogy E húrt hangolunk és mutatja, hogy túl mélyen vagyunk, de előfordulhat, hogy D-húrt ismer fel és ott mutat akár fel akár le eltérést. Nos, mi tudjuk, hogy az E húrt hangoljuk, a legközelebbi D pedig mélyebben van, ezért akárhogy áll a mutatója mi felfelé fogjuk hangolni egészen addig, míg az E húrunkat fel nem ismeri, azon belül pedig teljesen meg nem egyezik vele.

Másik példaként vegyük az A húr hangolását. Tegyük fel, hogy túlfeszítettük egy kicsit és már majdnem H-nál vagyunk. Kromatikus hangológépünk valószínüleg H-t (vagy B-t) mutat, ami a hangsor szerint magasabban van, mint a legközelebbi A hang, tehát engednünk kell a húron. Hagyományos hangolónk pedig lehet, hogy H húrt ismer fel, aminél a hangsorból látva eresztenünk kell a húron, attól függetlenül, hogy a mutató merre áll.

Persze ezzel is sokat bíbelődhetünk első néhány alkalommal, de előbb-utóbb egyszerű rutinná válik.

Kezdők számára az első nagyobb kihívás szokott lenni a gitár önálló behangolása. Ehhez kívánunk itt most némi segítséget nyújtani. Egyelőre tekintsünk el azoktól az esetektől, hogy esetleg a gitár beállítása nem pontos, vagy magával a hangszerrel van gond és nem is lehet tisztán behangolni.

Alapesetben ugye a célunk az, hogy a gitár húrjait legmélyebbtől a legmagasabbig nézve az alábbi hangokra állítsuk be:
E, A, D, G, H, E

Általában a magas E-húrtól számozva sorrendjük szerint szokták a húrokat E6, A5, D4, G3, H2, E1 néven emlegetni.

Hogy a hangmagasságokat beállítsuk több lehetőségünk van, helyzet és egyéni ízlés kérdése is ki hogyan csinálja.

Ezúton is üdvözöljük azokat akiknek abszolút hallása van és nem okoz gondot szimplán fül alapján beállítani a húrokat.

Mindenki más pedig első választásként számítógépközelben hangolhat nyugodtan az alábbi hangokhoz. (Ha az alkalmazás nem jelenne meg, Flash Player letöltése szükséges a lejátszásához!)

Egyszerűen az adott húrt itt bal egérgombbal "megpengetve" a gitárodon a hozzá tartozó húrt addig állítgatod, amíg nem stimmel a hangmagasság. Akárcsak a tabulatúrákon, itt is a legmélyebb húr van alul. (Mivel az alkalmazás angol, ezért a H húr itt B-nek van jelölve.)
Ha nem vagyunk gyakorlottak különösen figyeljünk, hogy ne feszítsük túl a húrokat, ha esetleg nem vagyunk biztosak, hogy fel vagy le kell hangolni még a húrt, először inkább lefelé próbálkozzunk.
És persze legyünk kellően óvatosak, semmiképp ne szemből a húrokra ráhajolva próbálkozzunk, nehogy egy esetlegesen elszakadó húr sérülést okozzon.
 
Aztán itt egy hagyományosabb megoldás: a húrok egymáshoz hangolása. Itt csak az egyik húrt kell valamilyen "külső forrás", mint pl. hangvilla, hangolósíp, zongora, esetleg telefonvonal (állítólag "A" hangot ad, bár ezt még itt egyikünk sem ellenőrizte) alapján behangolni, majd a többit ehhez igazítani.
Ez általánosan az A5 húr felhangolását szokta jelenteni.

Ha ez megvan, akkor több lehetőségünk van:

Első esetben a gitárnak azt a tulajdonságát fogjuk kihasználni, hogy ugyanazt a hangot több húron is megtaláljuk. Így standard hangolásnál pl. a mély E húr 13. érintőjénél lefogott F hangot ugyanúgy megtaláljuk az A húr 8. érintőjét lefogva, vagy a D húr 3. bundjánál. Ez igaz az üresen pengetett húrokra is, a következőképp:

A (mély) E6 húr 5. érintőjénél lefogva a hangmagasságnak meg kell egyeznie az üresen megpengetett A5 húr hangjával.
Első teendőnk tehát, hogy a beállított A húrhoz hozzáhangoljuk a mély E húrt. Az előbbiek szerint, megpengetjük az E húrt az 5. bundnál lefogva, majd az A húrt. Állítunk az E húron, hogy közelítsen a kettő. Ezt addig ismételjük amíg a kívánt hangmagasságot el nem érjük.

Ezután szintén az A húrhoz fogjuk a D húrt igazítani. Az 5. érintőnél lefogjuk az A húrt, és az üresen megpengetett D húrt hangoljuk addig, amíg nem vagyunk elégedettek az eredménnyel.

Ezután a D húrt fogjuk le az 5. érintőnél és az előbbi módszerrel megegyezően hozzáhangoljuk a G húrt.

A G és H közötti hangköz fél hanggal kisebb, mint a többi húr hangjai közötti és mivel a gitár érintői ugye fél hangonként vannak, a G húrt a 4. bundnál kell lefognunk, hogy a H húrt az előző módszerrel hozzá hangolhassuk.

A H húrt pedig ismét az 5. érintőnél lefogva hangolhatjuk hozzá a (magas) E1 húrt.

Összefoglalva, tehát:
E6 húr 5. bund = üres A5 húr
A5 húr 5. bund = üres D4 húr
D4 húr 5. bund = üres G3 húr
G3 húr 4. bund = üres H2 húr
H2 húr 5. bund = üres E1 húr

Első néhány alkalommal lehet, hogy negyed óránkba is beletelik így behangolni a gitárt, de ne csüggedjünk néhány hét, hónap után simán menni fog 1 perc alatt is. Ez is, mint sok minden más, főként gyakorlás kérdése.  

Az előbb ismertetett módszereken túl hangolhatunk üveghangokkal, melyet egy későbbi cikkben fogok ismertetni, illetve hangológéppel is, amire itt még röviden kitérnék.

Egyrészt ha már egy internetes portálon megjelenő cikkben írok a hangológépekről, meg kell említenem, hogy léteznek szoftveres megoldások is. Méghozzá több ingyenes hangolóprogramot is találhatunk a netet böngészve (Ezek közül néhány hamarosan letölthető lesz a Segédletek menüpontból elérve).
Sok különbség egyébként nincs a szoftveres és a hardveres megoldás között. Természetesen hangolóprogram használata esetén a számítógépünk bemenetére kell rákötnünk a gitárunkat. A hangológép esetében meg annak a bemenetére kell rácsatlakoznunk, illetve mivel ezek legtöbbje beépített mikrofonnal is rendelkezik akár azon keresztül is hangolhatunk, ami ugye akusztikus gitárok esetében nem hátrány.
A hangolás maga nem bonyolult, megpengetjük az adott húrt, és a műszer/program megmutatja merre vagyunk a kívánt hangmagasságtól, vagy hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel.
Általános tanácsként mindig hagyjuk egy kicsit kicsengeni a hangot, ne kapkodjunk és ne pengessünk folyamatosan. Nagyjából ennyi a lényeg.
Amit még érdemes megemlíteni az a következő két dolog:
- Ha hagyományos "húrfelismerős" hangológépünk van, akkor figyeljünk arra, hogy jó húrt ismer-e fel a gép.
- Ha kromatikus hangológépünk van, akkor az kijelzi, hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel, itt nem árt ha ismerjük a kromatikus hangsort, hogy tudjuk fel vagy le kell korrigálnunk (és persze ugyanez lesz a megoldás az előző esetre is).
A kromatikus hangsor: C, C#, D, D#, E, F, F#, G, G#, A, A#, H (angolszász jelölésmóddal B!), C

Vegyünk két példát!

Mély E húrt hangolunk, de még túl mély, D környékén tartunk. Ekkor a kromatikus hangológép mutatja, hogy D-nél járunk. Mivel a hangsor szerint a legközelebbi E magasabban van, tehát felfelé kell hangolnunk.
A hagyományos hangológépünknél lehet, hogy már felismeri, hogy E húrt hangolunk és mutatja, hogy túl mélyen vagyunk, de előfordulhat, hogy D-húrt ismer fel és ott mutat akár fel akár le eltérést. Nos, mi tudjuk, hogy az E húrt hangoljuk, a legközelebbi D pedig mélyebben van, ezért akárhogy áll a mutatója mi felfelé fogjuk hangolni egészen addig, míg az E húrunkat fel nem ismeri, azon belül pedig teljesen meg nem egyezik vele.

Másik példaként vegyük az A húr hangolását. Tegyük fel, hogy túlfeszítettük egy kicsit és már majdnem H-nál vagyunk. Kromatikus hangológépünk valószínüleg H-t (vagy B-t) mutat, ami a hangsor szerint magasabban van, mint a legközelebbi A hang, tehát engednünk kell a húron. Hagyományos hangolónk pedig lehet, hogy H húrt ismer fel, aminél a hangsorból látva eresztenünk kell a húron, attól függetlenül, hogy a mutató merre áll.

Persze ezzel is sokat bíbelődhetünk első néhány alkalommal, de előbb-utóbb egyszerű rutinná válik

Kezdők számára az első nagyobb kihívás szokott lenni a gitár önálló behangolása. Ehhez kívánunk itt most némi segítséget nyújtani. Egyelőre tekintsünk el azoktól az esetektől, hogy esetleg a gitár beállítása nem pontos, vagy magával a hangszerrel van gond és nem is lehet tisztán behangolni.

Alapesetben ugye a célunk az, hogy a gitár húrjait legmélyebbtől a legmagasabbig nézve az alábbi hangokra állítsuk be:
E, A, D, G, H, E

Általában a magas E-húrtól számozva sorrendjük szerint szokták a húrokat E6, A5, D4, G3, H2, E1 néven emlegetni.

Hogy a hangmagasságokat beállítsuk több lehetőségünk van, helyzet és egyéni ízlés kérdése is ki hogyan csinálja.

Ezúton is üdvözöljük azokat akiknek abszolút hallása van és nem okoz gondot szimplán fül alapján beállítani a húrokat.

Mindenki más pedig első választásként számítógépközelben hangolhat nyugodtan az alábbi hangokhoz. (Ha az alkalmazás nem jelenne meg, Flash Player letöltése szükséges a lejátszásához!)

Egyszerűen az adott húrt itt bal egérgombbal "megpengetve" a gitárodon a hozzá tartozó húrt addig állítgatod, amíg nem stimmel a hangmagasság. Akárcsak a tabulatúrákon, itt is a legmélyebb húr van alul. (Mivel az alkalmazás angol, ezért a H húr itt B-nek van jelölve.)
Ha nem vagyunk gyakorlottak különösen figyeljünk, hogy ne feszítsük túl a húrokat, ha esetleg nem vagyunk biztosak, hogy fel vagy le kell hangolni még a húrt, először inkább lefelé próbálkozzunk.
És persze legyünk kellően óvatosak, semmiképp ne szemből a húrokra ráhajolva próbálkozzunk, nehogy egy esetlegesen elszakadó húr sérülést okozzon.
 
Aztán itt egy hagyományosabb megoldás: a húrok egymáshoz hangolása. Itt csak az egyik húrt kell valamilyen "külső forrás", mint pl. hangvilla, hangolósíp, zongora, esetleg telefonvonal (állítólag "A" hangot ad, bár ezt még itt egyikünk sem ellenőrizte) alapján behangolni, majd a többit ehhez igazítani.
Ez általánosan az A5 húr felhangolását szokta jelenteni.

Ha ez megvan, akkor több lehetőségünk van:

Első esetben a gitárnak azt a tulajdonságát fogjuk kihasználni, hogy ugyanazt a hangot több húron is megtaláljuk. Így standard hangolásnál pl. a mély E húr 13. érintőjénél lefogott F hangot ugyanúgy megtaláljuk az A húr 8. érintőjét lefogva, vagy a D húr 3. bundjánál. Ez igaz az üresen pengetett húrokra is, a következőképp:

A (mély) E6 húr 5. érintőjénél lefogva a hangmagasságnak meg kell egyeznie az üresen megpengetett A5 húr hangjával.
Első teendőnk tehát, hogy a beállított A húrhoz hozzáhangoljuk a mély E húrt. Az előbbiek szerint, megpengetjük az E húrt az 5. bundnál lefogva, majd az A húrt. Állítunk az E húron, hogy közelítsen a kettő. Ezt addig ismételjük amíg a kívánt hangmagasságot el nem érjük.

Ezután szintén az A húrhoz fogjuk a D húrt igazítani. Az 5. érintőnél lefogjuk az A húrt, és az üresen megpengetett D húrt hangoljuk addig, amíg nem vagyunk elégedettek az eredménnyel.

Ezután a D húrt fogjuk le az 5. érintőnél és az előbbi módszerrel megegyezően hozzáhangoljuk a G húrt.

A G és H közötti hangköz fél hanggal kisebb, mint a többi húr hangjai közötti és mivel a gitár érintői ugye fél hangonként vannak, a G húrt a 4. bundnál kell lefognunk, hogy a H húrt az előző módszerrel hozzá hangolhassuk.

A H húrt pedig ismét az 5. érintőnél lefogva hangolhatjuk hozzá a (magas) E1 húrt.

Összefoglalva, tehát:
E6 húr 5. bund = üres A5 húr
A5 húr 5. bund = üres D4 húr
D4 húr 5. bund = üres G3 húr
G3 húr 4. bund = üres H2 húr
H2 húr 5. bund = üres E1 húr

Első néhány alkalommal lehet, hogy negyed óránkba is beletelik így behangolni a gitárt, de ne csüggedjünk néhány hét, hónap után simán menni fog 1 perc alatt is. Ez is, mint sok minden más, főként gyakorlás kérdése.  

Az előbb ismertetett módszereken túl hangolhatunk üveghangokkal, melyet egy későbbi cikkben fogok ismertetni, illetve hangológéppel is, amire itt még röviden kitérnék.

Egyrészt ha már egy internetes portálon megjelenő cikkben írok a hangológépekről, meg kell említenem, hogy léteznek szoftveres megoldások is. Méghozzá több ingyenes hangolóprogramot is találhatunk a netet böngészve (Ezek közül néhány hamarosan letölthető lesz a Segédletek menüpontból elérve).
Sok különbség egyébként nincs a szoftveres és a hardveres megoldás között. Természetesen hangolóprogram használata esetén a számítógépünk bemenetére kell rákötnünk a gitárunkat. A hangológép esetében meg annak a bemenetére kell rácsatlakoznunk, illetve mivel ezek legtöbbje beépített mikrofonnal is rendelkezik akár azon keresztül is hangolhatunk, ami ugye akusztikus gitárok esetében nem hátrány.
A hangolás maga nem bonyolult, megpengetjük az adott húrt, és a műszer/program megmutatja merre vagyunk a kívánt hangmagasságtól, vagy hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel.
Általános tanácsként mindig hagyjuk egy kicsit kicsengeni a hangot, ne kapkodjunk és ne pengessünk folyamatosan. Nagyjából ennyi a lényeg.
Amit még érdemes megemlíteni az a következő két dolog:
- Ha hagyományos "húrfelismerős" hangológépünk van, akkor figyeljünk arra, hogy jó húrt ismer-e fel a gép.
- Ha kromatikus hangológépünk van, akkor az kijelzi, hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel, itt nem árt ha ismerjük a kromatikus hangsort, hogy tudjuk fel vagy le kell korrigálnunk (és persze ugyanez lesz a megoldás az előző esetre is).
A kromatikus hangsor: C, C#, D, D#, E, F, F#, G, G#, A, A#, H (angolszász jelölésmóddal B!), C

Vegyünk két példát!

Mély E húrt hangolunk, de még túl mély, D környékén tartunk. Ekkor a kromatikus hangológép mutatja, hogy D-nél járunk. Mivel a hangsor szerint a legközelebbi E magasabban van, tehát felfelé kell hangolnunk.
A hagyományos hangológépünknél lehet, hogy már felismeri, hogy E húrt hangolunk és mutatja, hogy túl mélyen vagyunk, de előfordulhat, hogy D-húrt ismer fel és ott mutat akár fel akár le eltérést. Nos, mi tudjuk, hogy az E húrt hangoljuk, a legközelebbi D pedig mélyebben van, ezért akárhogy áll a mutatója mi felfelé fogjuk hangolni egészen addig, míg az E húrunkat fel nem ismeri, azon belül pedig teljesen meg nem egyezik vele.

Másik példaként vegyük az A húr hangolását. Tegyük fel, hogy túlfeszítettük egy kicsit és már majdnem H-nál vagyunk. Kromatikus hangológépünk valószínüleg H-t (vagy B-t) mutat, ami a hangsor szerint magasabban van, mint a legközelebbi A hang, tehát engednünk kell a húron. Hagyományos hangolónk pedig lehet, hogy H húrt ismer fel, aminél a hangsorból látva eresztenünk kell a húron, attól függetlenül, hogy a mutató merre áll.

Persze ezzel is sokat bíbelődhetünk első néhány alkalommal, de előbb-utóbb egyszerű rutinná válik

Kezdők számára az első nagyobb kihívás szokott lenni a gitár önálló behangolása. Ehhez kívánunk itt most némi segítséget nyújtani. Egyelőre tekintsünk el azoktól az esetektől, hogy esetleg a gitár beállítása nem pontos, vagy magával a hangszerrel van gond és nem is lehet tisztán behangolni.

Alapesetben ugye a célunk az, hogy a gitár húrjait legmélyebbtől a legmagasabbig nézve az alábbi hangokra állítsuk be:
E, A, D, G, H, E

Általában a magas E-húrtól számozva sorrendjük szerint szokták a húrokat E6, A5, D4, G3, H2, E1 néven emlegetni.

Hogy a hangmagasságokat beállítsuk több lehetőségünk van, helyzet és egyéni ízlés kérdése is ki hogyan csinálja.

Ezúton is üdvözöljük azokat akiknek abszolút hallása van és nem okoz gondot szimplán fül alapján beállítani a húrokat.

Mindenki más pedig első választásként számítógépközelben hangolhat nyugodtan az alábbi hangokhoz. (Ha az alkalmazás nem jelenne meg, Flash Player letöltése szükséges a lejátszásához!)

Egyszerűen az adott húrt itt bal egérgombbal "megpengetve" a gitárodon a hozzá tartozó húrt addig állítgatod, amíg nem stimmel a hangmagasság. Akárcsak a tabulatúrákon, itt is a legmélyebb húr van alul. (Mivel az alkalmazás angol, ezért a H húr itt B-nek van jelölve.)
Ha nem vagyunk gyakorlottak különösen figyeljünk, hogy ne feszítsük túl a húrokat, ha esetleg nem vagyunk biztosak, hogy fel vagy le kell hangolni még a húrt, először inkább lefelé próbálkozzunk.
És persze legyünk kellően óvatosak, semmiképp ne szemből a húrokra ráhajolva próbálkozzunk, nehogy egy esetlegesen elszakadó húr sérülést okozzon.
 
Aztán itt egy hagyományosabb megoldás: a húrok egymáshoz hangolása. Itt csak az egyik húrt kell valamilyen "külső forrás", mint pl. hangvilla, hangolósíp, zongora, esetleg telefonvonal (állítólag "A" hangot ad, bár ezt még itt egyikünk sem ellenőrizte) alapján behangolni, majd a többit ehhez igazítani.
Ez általánosan az A5 húr felhangolását szokta jelenteni.

Ha ez megvan, akkor több lehetőségünk van:

Első esetben a gitárnak azt a tulajdonságát fogjuk kihasználni, hogy ugyanazt a hangot több húron is megtaláljuk. Így standard hangolásnál pl. a mély E húr 13. érintőjénél lefogott F hangot ugyanúgy megtaláljuk az A húr 8. érintőjét lefogva, vagy a D húr 3. bundjánál. Ez igaz az üresen pengetett húrokra is, a következőképp:

A (mély) E6 húr 5. érintőjénél lefogva a hangmagasságnak meg kell egyeznie az üresen megpengetett A5 húr hangjával.
Első teendőnk tehát, hogy a beállított A húrhoz hozzáhangoljuk a mély E húrt. Az előbbiek szerint, megpengetjük az E húrt az 5. bundnál lefogva, majd az A húrt. Állítunk az E húron, hogy közelítsen a kettő. Ezt addig ismételjük amíg a kívánt hangmagasságot el nem érjük.

Ezután szintén az A húrhoz fogjuk a D húrt igazítani. Az 5. érintőnél lefogjuk az A húrt, és az üresen megpengetett D húrt hangoljuk addig, amíg nem vagyunk elégedettek az eredménnyel.

Ezután a D húrt fogjuk le az 5. érintőnél és az előbbi módszerrel megegyezően hozzáhangoljuk a G húrt.

A G és H közötti hangköz fél hanggal kisebb, mint a többi húr hangjai közötti és mivel a gitár érintői ugye fél hangonként vannak, a G húrt a 4. bundnál kell lefognunk, hogy a H húrt az előző módszerrel hozzá hangolhassuk.

A H húrt pedig ismét az 5. érintőnél lefogva hangolhatjuk hozzá a (magas) E1 húrt.

Összefoglalva, tehát:
E6 húr 5. bund = üres A5 húr
A5 húr 5. bund = üres D4 húr
D4 húr 5. bund = üres G3 húr
G3 húr 4. bund = üres H2 húr
H2 húr 5. bund = üres E1 húr

Első néhány alkalommal lehet, hogy negyed óránkba is beletelik így behangolni a gitárt, de ne csüggedjünk néhány hét, hónap után simán menni fog 1 perc alatt is. Ez is, mint sok minden más, főként gyakorlás kérdése.  

Az előbb ismertetett módszereken túl hangolhatunk üveghangokkal, melyet egy későbbi cikkben fogok ismertetni, illetve hangológéppel is, amire itt még röviden kitérnék.

Egyrészt ha már egy internetes portálon megjelenő cikkben írok a hangológépekről, meg kell említenem, hogy léteznek szoftveres megoldások is. Méghozzá több ingyenes hangolóprogramot is találhatunk a netet böngészve (Ezek közül néhány hamarosan letölthető lesz a Segédletek menüpontból elérve).
Sok különbség egyébként nincs a szoftveres és a hardveres megoldás között. Természetesen hangolóprogram használata esetén a számítógépünk bemenetére kell rákötnünk a gitárunkat. A hangológép esetében meg annak a bemenetére kell rácsatlakoznunk, illetve mivel ezek legtöbbje beépített mikrofonnal is rendelkezik akár azon keresztül is hangolhatunk, ami ugye akusztikus gitárok esetében nem hátrány.
A hangolás maga nem bonyolult, megpengetjük az adott húrt, és a műszer/program megmutatja merre vagyunk a kívánt hangmagasságtól, vagy hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel.
Általános tanácsként mindig hagyjuk egy kicsit kicsengeni a hangot, ne kapkodjunk és ne pengessünk folyamatosan. Nagyjából ennyi a lényeg.
Amit még érdemes megemlíteni az a következő két dolog:
- Ha hagyományos "húrfelismerős" hangológépünk van, akkor figyeljünk arra, hogy jó húrt ismer-e fel a gép.
- Ha kromatikus hangológépünk van, akkor az kijelzi, hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel, itt nem árt ha ismerjük a kromatikus hangsort, hogy tudjuk fel vagy le kell korrigálnunk (és persze ugyanez lesz a megoldás az előző esetre is).
A kromatikus hangsor: C, C#, D, D#, E, F, F#, G, G#, A, A#, H (angolszász jelölésmóddal B!), C

Vegyünk két példát!

Mély E húrt hangolunk, de még túl mély, D környékén tartunk. Ekkor a kromatikus hangológép mutatja, hogy D-nél járunk. Mivel a hangsor szerint a legközelebbi E magasabban van, tehát felfelé kell hangolnunk.
A hagyományos hangológépünknél lehet, hogy már felismeri, hogy E húrt hangolunk és mutatja, hogy túl mélyen vagyunk, de előfordulhat, hogy D-húrt ismer fel és ott mutat akár fel akár le eltérést. Nos, mi tudjuk, hogy az E húrt hangoljuk, a legközelebbi D pedig mélyebben van, ezért akárhogy áll a mutatója mi felfelé fogjuk hangolni egészen addig, míg az E húrunkat fel nem ismeri, azon belül pedig teljesen meg nem egyezik vele.

Másik példaként vegyük az A húr hangolását. Tegyük fel, hogy túlfeszítettük egy kicsit és már majdnem H-nál vagyunk. Kromatikus hangológépünk valószínüleg H-t (vagy B-t) mutat, ami a hangsor szerint magasabban van, mint a legközelebbi A hang, tehát engednünk kell a húron. Hagyományos hangolónk pedig lehet, hogy H húrt ismer fel, aminél a hangsorból látva eresztenünk kell a húron, attól függetlenül, hogy a mutató merre áll.

Persze ezzel is sokat bíbelődhetünk első néhány alkalommal, de előbb-utóbb egyszerű rutinná válik

Kezdők számára az első nagyobb kihívás szokott lenni a gitár önálló behangolása. Ehhez kívánunk itt most némi segítséget nyújtani. Egyelőre tekintsünk el azoktól az esetektől, hogy esetleg a gitár beállítása nem pontos, vagy magával a hangszerrel van gond és nem is lehet tisztán behangolni.

Alapesetben ugye a célunk az, hogy a gitár húrjait legmélyebbtől a legmagasabbig nézve az alábbi hangokra állítsuk be:
E, A, D, G, H, E

Általában a magas E-húrtól számozva sorrendjük szerint szokták a húrokat E6, A5, D4, G3, H2, E1 néven emlegetni.

Hogy a hangmagasságokat beállítsuk több lehetőségünk van, helyzet és egyéni ízlés kérdése is ki hogyan csinálja.

Ezúton is üdvözöljük azokat akiknek abszolút hallása van és nem okoz gondot szimplán fül alapján beállítani a húrokat.

Mindenki más pedig első választásként számítógépközelben hangolhat nyugodtan az alábbi hangokhoz. (Ha az alkalmazás nem jelenne meg, Flash Player letöltése szükséges a lejátszásához!)

Egyszerűen az adott húrt itt bal egérgombbal "megpengetve" a gitárodon a hozzá tartozó húrt addig állítgatod, amíg nem stimmel a hangmagasság. Akárcsak a tabulatúrákon, itt is a legmélyebb húr van alul. (Mivel az alkalmazás angol, ezért a H húr itt B-nek van jelölve.)
Ha nem vagyunk gyakorlottak különösen figyeljünk, hogy ne feszítsük túl a húrokat, ha esetleg nem vagyunk biztosak, hogy fel vagy le kell hangolni még a húrt, először inkább lefelé próbálkozzunk.
És persze legyünk kellően óvatosak, semmiképp ne szemből a húrokra ráhajolva próbálkozzunk, nehogy egy esetlegesen elszakadó húr sérülést okozzon.
 
Aztán itt egy hagyományosabb megoldás: a húrok egymáshoz hangolása. Itt csak az egyik húrt kell valamilyen "külső forrás", mint pl. hangvilla, hangolósíp, zongora, esetleg telefonvonal (állítólag "A" hangot ad, bár ezt még itt egyikünk sem ellenőrizte) alapján behangolni, majd a többit ehhez igazítani.
Ez általánosan az A5 húr felhangolását szokta jelenteni.

Ha ez megvan, akkor több lehetőségünk van:

Első esetben a gitárnak azt a tulajdonságát fogjuk kihasználni, hogy ugyanazt a hangot több húron is megtaláljuk. Így standard hangolásnál pl. a mély E húr 13. érintőjénél lefogott F hangot ugyanúgy megtaláljuk az A húr 8. érintőjét lefogva, vagy a D húr 3. bundjánál. Ez igaz az üresen pengetett húrokra is, a következőképp:

A (mély) E6 húr 5. érintőjénél lefogva a hangmagasságnak meg kell egyeznie az üresen megpengetett A5 húr hangjával.
Első teendőnk tehát, hogy a beállított A húrhoz hozzáhangoljuk a mély E húrt. Az előbbiek szerint, megpengetjük az E húrt az 5. bundnál lefogva, majd az A húrt. Állítunk az E húron, hogy közelítsen a kettő. Ezt addig ismételjük amíg a kívánt hangmagasságot el nem érjük.

Ezután szintén az A húrhoz fogjuk a D húrt igazítani. Az 5. érintőnél lefogjuk az A húrt, és az üresen megpengetett D húrt hangoljuk addig, amíg nem vagyunk elégedettek az eredménnyel.

Ezután a D húrt fogjuk le az 5. érintőnél és az előbbi módszerrel megegyezően hozzáhangoljuk a G húrt.

A G és H közötti hangköz fél hanggal kisebb, mint a többi húr hangjai közötti és mivel a gitár érintői ugye fél hangonként vannak, a G húrt a 4. bundnál kell lefognunk, hogy a H húrt az előző módszerrel hozzá hangolhassuk.

A H húrt pedig ismét az 5. érintőnél lefogva hangolhatjuk hozzá a (magas) E1 húrt.

Összefoglalva, tehát:
E6 húr 5. bund = üres A5 húr
A5 húr 5. bund = üres D4 húr
D4 húr 5. bund = üres G3 húr
G3 húr 4. bund = üres H2 húr
H2 húr 5. bund = üres E1 húr

Első néhány alkalommal lehet, hogy negyed óránkba is beletelik így behangolni a gitárt, de ne csüggedjünk néhány hét, hónap után simán menni fog 1 perc alatt is. Ez is, mint sok minden más, főként gyakorlás kérdése.  

Az előbb ismertetett módszereken túl hangolhatunk üveghangokkal, melyet egy későbbi cikkben fogok ismertetni, illetve hangológéppel is, amire itt még röviden kitérnék.

Egyrészt ha már egy internetes portálon megjelenő cikkben írok a hangológépekről, meg kell említenem, hogy léteznek szoftveres megoldások is. Méghozzá több ingyenes hangolóprogramot is találhatunk a netet böngészve (Ezek közül néhány hamarosan letölthető lesz a Segédletek menüpontból elérve).
Sok különbség egyébként nincs a szoftveres és a hardveres megoldás között. Természetesen hangolóprogram használata esetén a számítógépünk bemenetére kell rákötnünk a gitárunkat. A hangológép esetében meg annak a bemenetére kell rácsatlakoznunk, illetve mivel ezek legtöbbje beépített mikrofonnal is rendelkezik akár azon keresztül is hangolhatunk, ami ugye akusztikus gitárok esetében nem hátrány.
A hangolás maga nem bonyolult, megpengetjük az adott húrt, és a műszer/program megmutatja merre vagyunk a kívánt hangmagasságtól, vagy hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel.
Általános tanácsként mindig hagyjuk egy kicsit kicsengeni a hangot, ne kapkodjunk és ne pengessünk folyamatosan. Nagyjából ennyi a lényeg.
Amit még érdemes megemlíteni az a következő két dolog:
- Ha hagyományos "húrfelismerős" hangológépünk van, akkor figyeljünk arra, hogy jó húrt ismer-e fel a gép.
- Ha kromatikus hangológépünk van, akkor az kijelzi, hogy épp melyik hanghoz vagyunk közel, itt nem árt ha ismerjük a kromatikus hangsort, hogy tudjuk fel vagy le kell korrigálnunk (és persze ugyanez lesz a megoldás az előző esetre is).
A kromatikus hangsor